Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1960)

Tanulmányok – Abhandlungen - Pesovár Ferenc: Fejér megyei népi táncok. I. Alapi táncok. – Dances folkloriques du comitat de Fejér. I. Danses d’Alap. I, 1960. p. 99–145. t. XLIV–XLVIII.

из nemcsak a lányok és a legények vettek részt, hanem altalános szokás volt az, hogy a nős emberek is elmentek feleségestől. „Volt ott sok szép menyecske, Ьэ volt kötve a fejük piros kasmir kendővel, fekete menyecskekendővel, lila és ahányféle színe van a természetnek, annyiféle szoknyában." A menyecskéket a legények is megtáncoltatták. Megtörtént az is, hogy házasemberek nyitották meg a táncot. A pusztákon is a szombat és a vasárnap délután volt a legalkalmasabb a táncra. Előkerítettek egy citerát vagy harmonikát és „döccentek egyet".

Iü2 Nagyon szerették a csengős brünni harmonikát. Többen tudtak rajta játszani és így tánc közben váltogatták egymást. A béresházak vagy a laci

:0! előtt jöttek össze a harmonikázni tudó legények. Az idősebbek biztatták a lányokat: „Táncujjatok, nem hajjátok, milyen szépen muzsikálnak a legények." Előkerült a többi legény is és megkezdődött a tánc. A megrendezett táncmulatságoknak rendezőbizottsága volt. A rendezők jobbtartású fiatalemberekből kerültek ki, akik nem itták le magukat. „Volt egy-egy „híresebb legény", aki állandóan bálrendező szerepet töltött be. A 20-as évektől kezdve már rendszeresen meghívót küldtek. A „belépti" díjból a zenészeket füzették. Legények, leányok külön-külön mentek a tánc helyére, „úgy gyüttek össze táncolni". Párosan csak jegyesek mehettek. A tavasz legjelentősebb táncalkalmai voltak az ú. n. „májfabálok". A májfákat lányos házaknál, iskolaudvarban és kocsmáknál a legények állították fel május elsejére virradó éjszaka. A díszeket, piros, fehér kendőket, szalagokat a leányok adták a legényeknek. A fa kidöntése után minden legény a kedvesének visszajuttatta azokat. Ha nem tudtak fát szerezni, akkor egy ágat kötöttek hosszú póznára. A fa felállításától kezdve, annak kidöntéséig, minden vasárnap táncoltak a fa körül. Ezek szabad táncok voltak. Május utolsó vasárnapján — amely sokszor egybeesett pünkösddel — volt a májfa kitáncolása, vagyis a májusfa kidöntése. Ekkor megrendezett bált tartottak. Hogy melyik vendéglőnél állították fel a májfát, az attól függött, kihez „húzott" a fiatalság. Rendszerint az alszegiek és a felszegiek külön állítottak a saját kocsmárosuknak.

101 Ezért a kocsmáros a bál zenészeinek vacsorát és bort adott. Ha a bálnak vége volt, másnap hétfőn este (pünkösdhétfő) fordították ki a fát. Az uradalmakban a cselédek a puszta közepére állították a májfát és annak kitáncolása is ott zajlott le. Itt is minden vasárnap volt májfatánc, sokszor csak egy harmonikára. De annak kitáncolásakor a legények bort és cigányt szereztek. Ekkor engedélyezve volt a pusztákon a másnap reggelig tartó bál, különben rendszerint nem. Megrendezett bál ezeken a helyeken általában csak a kettős ünnepeken volt (húsvét, pünkösd). Egyszerű, rövid táncalkalmakat jelentettek mind A táncolás kifejezésére használják ...döccenni" (.,eldücögött vele") „ugrálni", „dimbelni" szavakat. „Dimbelni az anynyit jelent, hogy beiszik az ember a társaival, aztán elkezd dimbelni, táncul, meg nem tudom, mit csinál, danolni." Ulicza János (sz. 18£8) adatközlése. С f. MARTIN GY., op. Cit. 42. a pusztákon, mind a faluban a közös munkák. Ilyenek voltak a kender tipr ók, tollfosztók, kukoricafosztók. Munka után a házigazda megvendégelte a segítségére összejött fiatalságot és azok citerára, harmonikára „egy párat ugortak". Aratáskor a pusztákon dolgozó falusi legények és leányok esténként sokáig táncolgattak annak ellenére, hogy reggel korán kellett munkába indulniuk. Ha eső volt, akkor a szállásnak berendezett istállóban táncoltak és tréfás játékokkal töltötték az időt. Ekkor került elő a tücsöktánc is. Az aratás az uradalmakban aratókoszorú készítésével és tánccal fejeződött be. Farsang alkalmával a múlt század végén még tartották a batyubálokat. Ezek szűk baráti körökben lezajló házimulatságok voltak. Az asszonyok élelmet, a férfiak bort hoztak és azt éjfélkor feltálalták. Batyubálok a pusztán is voltak. A polgári táncszokások hatása a teaest. Ezeket még most is megtartják, általában télen, a farsang első vasárnapján. A családi ünnepek közül a kézfogót, névestét is sok helyen tánccal ünnepelték. A lakodalmat — amely ma is a különböző korosztályok legjelentősebb táncalkalma — külön ismertetjük. Báli viselet. A leányok vasárnap délutáni báli viselete a következő volt. Tiszta fehér moll anyagból, vagy rózsaszín, kék kartonból készült ruhát vettek magukra. A szoknyájuk két-három fodros, vagy „nagyfodros" volt. Az ingre és a szorosan összefűzött pruszlikra (alsó-réklire) vették fel a magasnyakú, hosszúujjú réklit. A felsőszoknya alá négy alsószoknyát vettek. Ezek alsó szegélyét kis fehér csipkével, illetve kék, fehér és piros kivarrásokkal díszítették. A bokáig érő felsőszoknyát hat szélből szabták és szorosan beráncolták. A szoknya elé fodros fehér vagy fekete kötényt kötöttek. A lábbeli fekete magasszárú, piros vagy kék „bukros ebelaszti", vagy az úgynevezett „félregombos" cipő volt. Szép kerek kontyot fontak a hajukból, azt feltették koszorúba és fekete szalaggal felkötötték. A hajukat csonthajtűvel vagy dróthajtűvel díszítették. Nyakukba gyöngyöt raktak. A legények kék posztóruhát, fehér két gombos, magasnyakú inget viseltek. A nadrág zsinóros, majd később zsinór nélküli volt. Az ingre ezüstgombos pruszlikot vettek fel. M-egjelent már a pantalló is, de azt egy ideig még csizmával viselték. Szalagos, keskenykarimájú, gömbölyűén bevágott kalapot hordtak. A lábukra ráncosszárú, harmonikás csizmát húztak, amelynek a szárát felül kivágták, éppen azért „fecskefarkú" csizmának nevezték. A csizmájukba tengeripálcát tűztek és a kalapjuk mellé virágot. Búcsú alkalmával minden sorköteles lekény feltűzte a kalapja mellé az egykoronás újoncvirágját. A tavaszi sorozás után a virágot szalagos kalap váltotta fel. A szalag a kabát103 Lacinak mondták a pusztákon azt a helységet, illetve helyet, ahol a legényemberek részére főztek. Ez elsősorban az egyházi birtokokon volt, ahol nőtlen embereket alkalmaztak. A legények részére szakácsasszony főzött. Éppen azért ezeket ,.,lacis béreseknek" nevezték. 101 Alszegiek a Ruskovicsnál, feliszegiek a Falussyéknál állítottak májfát. Fekti József (sz. 1802) adatközlése.