Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1960)

Tanulmányok – Abhandlungen - Pesovár Ferenc: Fejér megyei népi táncok. I. Alapi táncok. – Dances folkloriques du comitat de Fejér. I. Danses d’Alap. I, 1960. p. 99–145. t. XLIV–XLVIII.

105 tartották.

35 Illyés Gyula a pásztoroknak a béresektől való előkelő elkülönülését és a juhászoknak az elsőbbségét a következőképpen jellemzi: „Juhász, — rövidesen megtanultam, mit jelent ez a szó. Л cselédek közt ősidőktől fogva, legősibb foglalkozás űzői, a pásztorok, a legelőkelőbbek. A gulyások kihúzott nyakkal úgy jártak a pusztán, mint az őslakók a gyülevész idegenek között. A béreslányok elpirultak a meghatottságtól, ha egy csikós derékon kapta őket, Nos, ezek mind elhallgattak, ha társaságukban egy juhász megszólalt." „A juhászok lefekhettek, akkor, úgy és ott, ahol nekik tetszett." „Arra legeltetett, emerre akart. Délben a puszta mellé terelte a nyájat, asztalnál ebédezett. Délután fölkanyarodott az ozorai szőlőhegyek felé egy kis pinceszerre. De megválogatta ott is, hogy kinek a kancsójából iszik, mert a parasztoknál is jóval föllebbvalcnak tudta magát. Ilyen respektusa volt a juhászoknak."'

6 A vidék nem volt soha olyan erdős jellegű, mint Dunántúlnak a somogyi vagy bakonyi része, ahol a sertéstartásnak a múltban nagy jelentősége volt. Ennek ellenére az uradalmak és községek sertésállománya hozzáértő pásztorokat, „kommenciós" kanászokat ifényelt. Nemcsak az uraságnak, hanem a cselédeknek, béreseknek külön a keresetükből fizetett „komrrenciós" kanászuk volt. Alapon több idősebb pásztort 'smerünk, akik részben a községben, részben a pusztákon teljesítettek szolgálatot. Ezek között van olyan, г ki csak fiatalkorát töltötte mint bojtár pásztor mellett és a későbbiek során, más jellegű mezőgazdasági r~unkát végzett. Az eddigi kutatások alapján megállapíthatjuk, — amint az elnevezése is mutatja — a pásztortársadaIcmban e tánctípust elsősorban a kanászok rétege ismerte. „Leginkább a kanászok, ha összejöttek, azok hajtották, a pógárnép nem is vette elő" — emlékszik vissza egyik idős adatközlőnk, aki a faluban született, de sok környékbeli pusztát bejárt, mint uradalmi alkalmazott. Ugyancsak ő említi, hogy a „juhászoknak juhászost, a kanászoknak kanászost húztak" a zenészek talp alá.

37 Itt ő a dallamok szövegére gondolt, nem a dallamtípusokra és azok ritmikajára. De előfordult, hogy a kanászost mások is táncolták. Egy-egy ió táncos parasztember megfigyelte a pásztorok sokkal felszabadultabb hangulatú táncait és elsajátította rmokat. A megtanult táncok náluk már mutatványos szerepet töltöttek be. Erről tudták ők, hogy ez már nem az általuk közismert ugrós-tánc, hanem „olyan kanászosféle tánc". Amint majd meglátjuk, elsősorban ,i,A juhász annyira gőgös volt, hogy a kanásszal nem bandázott." Klóser György (sz. ШЩ volt cseléd adatközlése. — „Azért az úgy volt. hogy a juhászok nem szívesen vettek el mást, mint juhászlányt. Mikor én is meg akartam nősülni, ez a nagynénim, aki juhászasszony volt, azt mondta, hogy megnézem, miféle béreslányt veszek el feleségül. Nagyon haragudott rám, hogy az én feleségem nemi juhászlány lesz. A juhászok mind rokonságban voltak majdnem." ..A juhászok büszkék lehettek, én is rendes életsort tudtam vezetni magamnak." .,Apám mindig mondta,, mikor beteg volt, hogy én most már elmegyek, de ti fiaim ne legyetek senkinek a cselédei, csak juhász legyen belőletek, mert annak nem parancsol senki." — Reiter Mihály (19Г4^Ьеп 51 éves) előszállása juhász adatközlése. Varga Marianne gyűjtése. (IKMA 55. 9.) ILLYÉS GY., Puszták népe. (6. fejezet.); ANDRÄSFALVY В., op. cit. az eszköz használata és a dallam különíti el á paraszti ugróstól. A juhászok külön rendet alkottak és jelenleg már a kanászos táncot rátartiságból sem táncolják, holott ez valamikor a pásztorok között elterjedt, tehát valószínűleg általuk is jól ismert, tánc volt. Annak a megállapítására, hogy milyen volt a juhászok tánca, mennyiben kapcsolódik a „kanászos" tánchoz, arra a többi pásztortól ma is sok minden vonatkozásban elkülönülő juhászság tárckultúrájának a vizsgálata ad majd választ. Ennek a problémának a kutatása még elkövetkező feladatot jelent. Tudjuk, hogy Somogyban a különböző foglalkozású pásztorok egységes tánca volt a kanásztánc.

38 Valószínűleg itt is hasonló volt a helyzet. Egy idősebb volt uradalmi cseléd „szeles-birkáscsnak" nevezte a juhászok táncát.

39 Az elbeszélésből arra következtethetünk, hogy valószínűleg forgó, „pörgő" mozgásokra gondolt. A kanásztáncot a pásztorok egymás között tanulták, sok esetben éppen a. legelőn. Az egyik volt pásztor a következőképpen beszéli el a tánc tanulását: ..Kummer (Kommer) pusztán a számadó kahásztól Boros Józseftől tanultam. Ha a völgybe kihajtottunk, az öreg danolt, fütyölt és én jártam. így hát — aszmongya— a bokáid kifelé forogjanak. Ha nem úgy jártam, jól megvágott az ustorral. Megverte rajtam a kék gatyát, hogy csak úgy füstölgött."

4

" A kanászos táncot — akik ismerték — pásztormulatságokon kívül kocsmai mulatozáskor, lakodalmakban és jó báli hangulatban táncolták. Mivel általában egy férfi járta, a többiek ..karikára leálltak" és nézték a táncot. Az utóbbi időben — akik még tudták a kanászost — esetleg lakodalomban táncolták, főleg, mikor már reggel csak idősebb férfiak mulattak maguk között. A kanászos táncot vagy keresztbetett botok, csutkaszárak, vagy a földre lerajzolt két vonal között járták. Előfordult az is, mint a közölt táncoknál látjuk (1. sz. tánc), hogy a táncos a kezében botot vagy csutkaszárat tart, bár az illető már nem pásztor, de így szokta meg valamikor bojtár korában. A bottal már semmi olyan jellegű mozgást nem végez, amilyet a régi pásztortáncleírásokból, vagy más vidékek recens anyagából ismerünk.

41 A táncos hátul fogja összekulcsolt kezében a botot, vagy tánc közben rátámaszkodik és inkább meí?szokából tartja azt, mint régi foglalkozásának nélkülözhetetlen eszközét. (XLIV. itábla 2. kép; XLV. tábla 1. kép.) Van arra is adatunk, hogy a kasza nyele körül járták el a táncot. Az egyik idős asszony, aki el tudja táncolni ilyen formáját, a következőképpen beszéli el ;i7 Id. Tóbel Lajos (sz. 1866) adatközlésié. 86 MARTIN GY.-PBSOVAR E., A kanásztánc. (Somogyi táncok 58.) 89 Klóser György (sz. 1?>Щ adatközlése. MOS körül tanúja volt egy sárbogárdi Szent Mihály napi juhászmulatságnak. ;

" Fekti József (sz. ЮТ) adatközlése. 41 SZILAGY (Czuczor Gergely)., A magyar táncról. Athenaeum (1843) ш\. Bakony-vidéki kanásztáncot ír le. A tánc egyik fő> jellemző vonása a bot vagy balta pergetése. — RETHEI PRIKKEL M., op. cit. 1®7. Czuczor leírásához hasonló pásztortáncot ír le. Dunántúlon ma már elég ritka az, olyan tánc, amelyben eszközt pörgetnek. Annál jelentősebb ez a mozgás a szabolcs-szamári pásztor és cigány botolóikban. Lásd MARTIN GY.—PESOVAR E., A SzabolcsSzatmár megyei monografikus tánckutató munka eredményei és módszertani tapasztalatai, Ethn. LXIX. (1Э58) Wé. Pásztortánc, botoló. /