Lakat Erika (szerk.): Patikaköszöntő. 40 éves a székesfehérvári Fekete Sas Patikamúzeum - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 58. (Székesfehérvár, 2016)
Kapronczay Károly: A Fekete Sas Patikamúzeum évfordulójára
Kapronczay Károly A Fekete Sas Patikamúzeum évfordulójára Az orvos- és gyógyszerészettörténeti gyűjtemények létrehozása Európa-szerte kétféle modell alapján történt. A nagy múltú egyetemeken „orvostörténeti intézeti múzeumok” működtek, ahol az oktatásban már nem használt demonstrációs tárgyakat és az elhunyt professzorok hagyatékát gyűjtötték. Ily módon jött létre például a bécsi orvostörténeti gyűjtemény is, de ide sorolhatjuk Krakkó, Prága és több német egyetem hasonló múzeumait is. A másik, modernebb szemléletű alapítás, amikor direkt módon, múzeumi szándékkal és jelleggel gyűjtik össze az anyagot: ilyen a londoni Wellcome Institute és a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. A hozzánk legközelebb levő bécsi egyetemen az orvos- és a gyógyszerészettörténeti oktatás „bázisintézete” az 1850-ben megszervezett egyetemi gyűjtemény volt, amelyet a József császári Katonaorvosi Akadémia épületében helyeztek el. Ebben az épületben volt a katonaorvos-képzés régi könyvtára közel 15 ezer könyvvel és folyóirattal, a híres, viaszból készült anatómiai oktatási gyűjtemény (kb. 5 ezer teljes és tájanatómiai figura), a különlenyomat- és kéziratgyűjtemények. Az 1870-es évek orvosképzési reformjainak következtében az egész épület és gyűjteményei kikerültek a tényleges orvosképzés szolgálatából, egyetemi múzeummá és orvostörténeti kutatóhellyé alakították át. 1888-ban a gyűjtemény vezetőjét, Puschmannt nyilvános rendes professzornak nevezték ki. A bécsi orvostörténeti intézet például szolgált más, hasonló európai orvostörténeti intézet megszervezéséhez. Puschmann halála után Max Neuburger (1868-1955) lett a múzeumi gyűjtemény vezetője, aki a bécsi múzeumi gyűjteményen belül gyógyszerészettörténeti részleget szervezett, jelentős összegeket fordított gyógyszertári felszerelések, patikaedényzet és laboratóriumi eszközök beszerzésére. Ekkor alakították ki a herbárium és gyógyszerkönyvek gyűjteményét is. Hasonló módon formálódott ki a krakkói egyetem orvos- és gyógyszerészettörténeti gyűjteménye. Itt 1805-től folyt - rendkívüli tanári rendszerben - az orvostörténelem oktatása, amelynek keretén belül a gyógyszerészettörténet is helyet kapott. 1900-ban ünnepelte a krakkói egyetem híres alapszabályzata (Kr. u. 1400) kiadásának 500. évfordulóját, amikor az orvosi kar kezdeményezte az önálló orvostörténeti intézet és múzeum megszervezését. 1905-ben alapítványt tettek a múzeum működésének biztosítására. Az első világháború után az újra önállóvá vált Lengyelország hat egyetemén szerveztek orvostörténeti intézetet, mindegyikben létezett kisebb-nagyobb orvostörténeti gyűjtemény, de nagyságban egyik sem közelítette meg a krakkói múzeumi gyűjteményt. Az officina részlete
