Gärtner Petra (szerk.): Szent István király bazilikájának utóélete. A Középkori Romkert 1938-tól napjainkig - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 56. (Székesfehérvár, 2016)

Biczó Piroska: A Romkert arculatváltozásai

tetejére ültetett kövirózsákról olvasunk.6 A Romkert átadása utáni évekből távlati fényképeket ismerünk csak a romokról, amelyeken a késő gótikus szentély falmaradványainak felszínét fedő, a falakétól eltérő anyagú rétegek legnagyobb valószínűséggel valamilyen növényzetként értékelhetők. (94. kép) Habarcs vagy beton alkalmazására nincs adatunk, így ezeknek a falaknak a felszínét helyenként ma is takaró betonrétegek később készülhettek. Ugyancsak fényképek árulják el, hogy a kertjelleg fokozottabb érzékeltetésére cserjéket is ültettek a romok közé, különösen a késő gótikus szentély falai mellé, valamint a késő gótikus bővítés előtti templombelsőben a főhajó és az északi mellékhajó közötti árkádsor érzékeltetésére. Fontos, új lelete volt az ásatásnak az egykori templomépülettől délre talált Árpád-kori kápolnamaradvány, amelyet Gerevich Tibor István király szentté avatása után az ereklyék számára épült „mauzóleumnak” tartott.7 Vélt jelentőségéből fakadóan sikerült a Romkerttel összekapcsolva bemutatni ezt a városi forgalomnak fenntartott út déli oldalára eső romterületet is. (könyvcímoldal) A későbbi kutatások a kápolnának ezt a rendeltetését megcáfolták. A II. világháborúban szerencsére a romterület nem sérült meg, de a Lux-épületekben komoly károk keletkeztek, a kőfaragványok azonban sértetlenek maradtak. (93. kép)

A károk helyreállítására már 1951-ben készültek tervek a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjában. A Ferenczy Károly által jegyzett terveket ma a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ Tervtára őrzi.8 Felmerült az is - okát nem ismerjük -, hogy a mauzóleumtól délre, a városfal pótlására és egyben a belváros lezárásaként emelt, a városi forgalom számára átjárást biztosító épületrész árkádjait nem az eredeti kiosztásban építik újjá. A Romkert, továbbá a mauzóleum és kőtár épületének rendbetétele azonban, a tervek ellenére, még sokáig váratott magára.

1960-63 között keletkeztek az Országos Műemléki Felügyelőségen azok az iratok, amelyeknek nyomán lassan megindultak a munkálatok, és csaknem az egész évtizeden át készültek tervek és folyt munka a területen.9 A Papp Imre által készített terv radikálisan kívánt hozzányúlni az immáron több mint húsz éve szabad ég alatt álló falmaradványokhoz. Műleírásában erőteljes habarcsos hézagolást, kiomló szakaszok köveinek kiemelését és újjáépítését javasolta. Entz Géza és Csemegi József a terv véleményezésében határozottan állást foglalt a falazatok megbontásával szemben. Soraik szerint ezzel a romok történeti hitelességüket veszítenék el, sőt ahol még eredeti habarcsok vannak, a falhézagolást sem tartották követhető módszernek. Javaslatukban már ekkor felmerült egy „szerény, korszerű megjelenésű védőszerkezet”.10

Az 1961-ben kezdődött állagmegóvási munkák a fenti, Entz Géza és Csemegi József által javasolt körültekintőbb módszerek szerint történtek, csak a szétfagyott részek javítását végezték el. Az iratokban az 1938-ban nyitva hagyott, kő- vagy téglafalú sírgödrök falainak javításáról is szó van, feltehetően a további bemutatás érdekében. A sírgödrök betemetésére azonban az 1960-as években valamikor sor került egy, az 1972. évi felújítás előtt készült fénykép tanúsága szerint. Valószínűleg a késő gótikus szentély maradványainak és a templomtól északra eső falak jelentős részének felszínére ekkor terítettek vékony betonréteget." A fal maradványok kőzetei és a betonfelületek, cementet használó habarcsok közötti folyamatok káros volta, a természetes kőzetek sókivirágzással egybekötött mállása ekkor még nem volt ismert. Ezt a megoldást ma már igyekszik elkerülni a műemlékes gyakorlat. Sajnos nem a maradványok védelmét tartották szem előtt a püspöki palota déli traktusa előtti területen a vörösmárvány- és téglapadló felületek bemutatásával sem. Hiába szól a műleírás a padlók gondos átvizsgálásáról és a kilazult lapok gondos aláerősítéséről, ezek a felületek a későbbiekben anyaguk és töredezettségük miatt nem bírták az időjárás viszontagságait. A padlófelületek megtartásával feltehetően az egykor itt állt épületre kívántak erősebben utalni és minél több épületmaradványt a látogató elé tárni, de a romterület kertjellegű megfogalmazása továbbra is cél maradt. Sőt, szó volt az új falkoronákon helyi növényfajtákból artisztikus sziklakért létrehozásáról is, amelyet aztán később elvetettek. Ekkor már Ferenczy Károly is újra részt vett a tervezésben. A Lux Géza tervezte épület háborús sérüléseinek kijavítását ezekben az években végezték el. A hármas, nagy kapuzat a Szent István-mauzóleum mellett a régi formájában épült újjá.

Örsi Károly kertészeti terve, amely szintén az Országos Műemléki Felügyelőségen készült, 1962-ből származik.12 Munkája nyomán kialakított kép közel egy évtizedre határozta meg a Romkert arculatát. Örsi célja az építészeti részletek60