Gärtner Petra (szerk.): Szent István király bazilikájának utóélete. A Középkori Romkert 1938-tól napjainkig - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 56. (Székesfehérvár, 2016)
Mentényi Klára: A kőfaragványok története 1936 - 1938-ban
1938. június l-jén, szerdai napon a Szent Jobbot szállító Aranyvonat országjáró útja második állomására, Székesfehérvárra érkezett. A Déli pályaudvarról induló vonatot egész útján áhítatos hívek várták: „Az állomásokon tömött sorokban álltak az emberek a férfiak levett kalappal, az asszonyok térdre hullva köszöntötték a Szent Jobbot.”30 A Székesfehérvári egyházmegye küldöttsége a határon, Kelenföldön szállt fel a vonatra. Az ereklyét a fehérvári pályaudvaron emberáradat fogadta: a bevonulási útvonalon kb. 20 ezer, a Boldogasszony téren (ma Piac tér) 40 ezer ember várta. Az egykorú leírások különösen kiemelik a vidékenként népviseletbe öltözött falusiak nagy számát, hiszen nyári dologidő volt és a naptár szerint hétköznap. Csak Székesfehérváron és a résztvevők szívében volt ünnep ez a derűs nap. Székesfehérváron bizonyosan nem mozgott még eddig ennyi idegen egy időben, a város most lakosainak legalább másfélszeresét fogadta! A tömeg hálás szívvel várta az ereklyék találkozását, vagy ahogyan Láng István fogalmazott: „A Szent Jobbot, mely országot tartott meg, a Szent Koponyát, mely nemzetet teremtett.”31 A Piac téren felállított oltárnál Angelo Rótta pápai nuncius mondta el Szent Istvánhoz a könyörgést, majd csendes misét pontifikáit. (85. kép) A szentmise alatt a budapesti MÁV zenekar és két helybeli gimnázium énekkara hangszórókon vezette a népénekeket. Ezután Shvoy Lajos megyés püspök mondta el a felajánló imát. A Himnusz után megindult a körmenet a Romkertbe Szent István szarkofágjához, az ereklyék előtt Rótta nuncius és Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás haladt. A Szent Jobbot és a koponyaereklyét a szarkofágra helyezték. (86. kép) Az ereklyék előtt mintegy két órán keresztül vonult el a tisztelgők serege. „És ment a nép a romokhoz. Főurak és egyszerű parasztok, bíborba öltözött főpapok és kis ministránsok, nagyasszonyok és napégette kezű munkáslányok, hogy lássák a találkozást.”32 13 órakor az ereklyéket a díszszázad a Székesegyházba kísérte. „Ez a menet olyan szép és olyan impozáns volt - írta Fodor László - hogy teljes hűségben emberi toll képtelen azt papírra vetni. Az árvalányhajas cserkészek, a magyar ruhás lányok, a babos kendős, sötét pruszlékos különböző községbeli leánycsoportok, a Karácsony pusztai legények magyar ruhás csoportja árvalányhajból font koszorúja tetején a magyar címer, a székesfehérvári iparosság, az egyes iparágak külön-külön céhládával, iparuk jelvényeivel, egytől-egyig minden csoport feledhetetlen.”33 A Romkertben, a közszem lére kitett Szentjobb és a Szent István-koponyaereklye előtti téren ravataloztákfel június elseje délutánján az 1927-ben elhunyt székesfehérvári püspök, Prohászka Ottokár hamvait.34 (88. kép) Innen a délután 4 órakor kezdődő gyászszertartás és beszentelés után hosszú gyászmenettel vitték a püspök földi maradványait a közadakozásból épült Prohászka-emléktemplomba, végső nyughelyére. (A Prohászka-emléktemplom Fábián Gáspár tervei szerint épült fel, első kapavágását 1929. október 3-án végezték, alapkövét november 18-án helyezték el.) Shvoy püspök végezte a beszentelést fényes asszisztenciával, a gyászmenetben Rótta pápai nuncius és Serédi hercegprímás is részt vett. Gyászzenét a MÁV zenészek és dalosok szolgáltattak, a zenekart dr. Burcsik Sándor, az énekkart Országh Tivadar vezényelte. A menetben levente zenekarok is zenéltek, az egyházmegye küldöttei helységenként, táblák alatt, saját viseletűkben vonultak. A főpapok a hatlovas gyászkocsi előtt haladtak, utána a Prohászka-család, a miniszterek (Ffóman Bálint és Mikecz Ödön), Kornis Gyula, a képviselőház elnöke és a helyi előkelők (Széchényi Viktor, Csitáry Emil, Havranek József, Temessy Milán). Serédi hercegprímás és Glattfelder Gyula Csanádi püspök fejezte be a gyászszertartást a templom előcsarnokában, majd a koporsót az Orbán Antal szobrász által készített síremlékben helyezték el. A nagy püspök temetése után a tömeg a helyén maradt, hiszen előttük haladt el a Szent Jobb ereklye menete a Romkertből a vasútállomás felé. Az Aranyvonat este 7 órakor robogott el Székesfehérvárról. Országgyűlés Fehérváron, 1938. augusztus 13-18. Augusztus 13-án tartotta meg Shvoy Lajos megyés püspök a közös „királysír” temetési szertartását. (89. kép) A püspöki temetési szertartás és beszentelés, valamint az osszárium kiképzése jelezte a leletek különleges jelentőségét. Ezután kerülhetett sor a Romkert hivatalos felavatására. Dicséretes arányérzékről tanúskodik, hogy a Romkert és az
