Gärtner Petra (szerk.): Szent István király bazilikájának utóélete. A Középkori Romkert 1938-tól napjainkig - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 56. (Székesfehérvár, 2016)
Mentényi Klára: A kőfaragványok története 1936 - 1938-ban
DEMETER ZSÓFIA A Romkert nagy napjai 1938-ban Székesfehérváron a Romkert kialakítása egyszerre eredője és következménye is egy határozott városfejlesztő koncepciónak. Eredője, amennyiben az egykori koronázó város dicsősége, gazdagsága és a nemzet történetében játszott kiemelkedő szerepe általa volt a legjobban bemutatható, s ekkorra a feltárásra és bemutatásra a tudományos és a szervezői kapacitás is rendelkezésre állt. Következménye pedig annyiban, hogy a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület és a jeles múzeumigazgató, Marosi Arnold javaslatai alapján a polgármesteri koncepció előterébe került, s hozzá Hóman Bálint képviselő, a nagyhatalmú történelemtudós-miniszter révén jelentős kormányzati, az egész kultúrpolitikát jellemző támogatás érkezvén, a kor legjobb műemléki, városképi, tudományos és művészi színvonalán valósulhatott meg. Csitáry Emil (1931-41 között a város polgármestere, majd 1943-ig főispán) (7. kép) koncepciójának lényeges eleme a dicső múltra épülő teljes városfejlesztés: az urbanizáció eredményeinek a városhatárokig való eljuttatása, egyre újabb, lehetőleg regionális vagy országos hatókörű szervek városban való letelepítése és a nagyipari fejlesztés. Polgármesteri időszaka alatt a városközpontot illetően tudatosan fogtak hozzá egy városképjavító folyamathoz, amelynek alapját a Say Géza által már 1927-ben felvetett műemléki felújítás képezte, de beleértették utóbb még a cégfeliratok egységesítését is. Központi támogatást vettek igénybe a nagy, kiemelt beruházásokhoz: ebből valósult meg a romkerti feltárás és az emlékhely, a Szent István-szobor pedig egyenesen a „nemzet ajándéka” volt Szent István városa számára. A nagy rendezési folyamat élén Kocsis Iván és Schmidl Ferenc építészek álltak. A város vezetése - a modern jobboldal összefogásával - most jó kormányzati támogatással dolgozhatott, s városfejlesztő programját a nemzeti célokhoz kapcsolta. Nem csupán az országalapító szent királyhoz, hanem ahhoz a szerephez is, amelyet a város a Nemzeti Hadsereg fővezérletének székhelyeként 1919 őszén betöltött. Ezzel sikerült feledtetni a legitimista bélyeget (azaz, a Horthy-ellenesség mítoszát) s ennek látványos következményei lettek. Hosszas törvényhozási előkészítés után sikerült elérni, hogy az országgyűlés két háza együttes, kihelyezett ülést tartson Székesfehérváron,1 illetve azt, hogy a város az országos ünnepségek egyik színhelye legyen. Horthy Miklós kormányzó 1938-ban, hosszú szünet után, két országos jelentőségű eseményen járt Fehérváron (vitézavatás és országgyűlés), mindkettő az újonnan kialakított Romkerthez kapcsolódott. Érdekességként jegyezhető meg, hogy született arra kormányzati elképzelés, hogy Szegedhez hasonlóan a nemzeti gondolat újkori bölcsőjeként fejlesztik Székesfehérvárt.2 Erre többek között maga Hóman Bálint vagy Gerevich Tibor, illetve Aba-Novák Vilmos itteni szerepe is utal. Az őskoronázó faluból modern nagyvárossá váló Fehérvár ásatott, szobrokat állított, műemlékeket újított fel, építkezett, várost fejlesztett tehát, és közben megteremtette a növekvő számú lakosság életlehetőségeit is. Munkahelyeket, infrastruktúrát, ipartelepeket létesített, lakásokat építtetett.3 Mindezt olyan erővel mutatta meg országnakvilágnak, olyan horderejű ünnepségeket rendezett, hogy még saját lakóit is meggyőzte arról: érdemesek erőfeszítéseik.4 Csitáry polgármester emlékirataiban központi fejlesztésként, s az ünnepségek természetes színhelyeként emlékezett a Romkertre: „Kétségtelen, hogy az ásatási terület feltárása, kiképzése és a város szívében való léte olyan patinát, jelentőséget ad a városnak, amit előbb-utóbb mindenkinek el kell ismernie. Annál is inkább, mert a Romkert még ma is az egyik legfontosabb idegenforgalmi látványossága e városnak.”5 Megállapítása természetesen ma is helytálló, s intő jel arra, hogy a 201 l-ben Nemzeti Emlékhellyé avatott Szent Istváni Szűz Mária Egyház és prépostság romjait ma is a fejlesztési koncepciók előterébe helyezzük. További feladatként áll az utódok előtt az, hogy a mai állapotot a város térszerkezetébe végre bekapcsoljuk. Az eredeti templomépület hatalmas méreteivel és mérhetetlen gazdagságával, Balra: Vitézavatás a Romkertben 1938. május 22-én Szent István Király Múzeum, Adattár 49
