Gärtner Petra (szerk.): Szent István király bazilikájának utóélete. A Középkori Romkert 1938-tól napjainkig - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 56. (Székesfehérvár, 2016)
Rácz Piroska: Szent István király ereklyéi
viszonyok még a tető alatt őrzött középkori kőfaragványokat sem kímélik, nem is beszélve a szabadon tárolt töredékekről. Megváltozott a bemutatás iránti igény is, amelyben egyre nagyobb szerepet játszik a múlt lehetőség szerinti értelmezésének fontossága is. Az önmagukban is komoly esztétikai értékkel bíró, műtárgyként becsülendő faragványok a ma embere számára egy összetett, a kor technikai eszközeire is támaszkodó, új múzeumi térben - az egykori királyi templom és prépostság történetébe ágyazva - mondhatnának legtöbbet egykori szerepükről és az ország középkori építészetéről. Végezetül elmondható, hogy a bazilika területén 1936— 1938-ban előkerült több száz kőfaragvány közül egyelőre mindössze 28-at tudunk egyértelműen azonosítani. A töredékek pontos lelőhelyét és lelőkörülményeit a II. világháborúban elkallódott, vagy azóta is lappangó írott források nélkül, illetve csupán részleteik birtokában szinte lehetetlen megnyugtató módon tisztázni. Emiatt eredeti helyzetüket és funkciójukat talán még nehezebb meghatározni, s kapcsolatba hozni a templom építéstörténetének egyes szakaszaival, mint a Henszlmann-féle feltárások idején talált kőelemekét. El kell fogadni azt is, hogy a töredékek az elpusztult épületnek legtöbbször egészen más pontjain bukkantak elő, mint ahová valamikor tartoztak, s lényeges stílusösszefüggések is csak ritkán mutathatók ki közöttük. A meglévő írásos adatok és fényképek alapos elemzésével azonban akár az ásatásokhoz köthető darabszám, akár egyes faragványok konkrét meghatározása szempontjából, bármilyen nehéz feladatnak tűnik is, bizonyára előbbre lehet még jutni. Ehhez azonban - éppen úgy, mint a romterület 1936-1938. évi régészeti feltárásának feldolgozásához — még további kutatásokra van szükség. Jegyzetek 1 A tanulmányban a középkori Szűz Mária prépostsági templom az 1930-as években használatos nevén, bazilikaként szerepel.; Demeter 2004; Demeter 2009; Kovács P. 2009; Szakács 2006; Gerevich 2009; Prakfalvi 2013; Az elkészült Lux-épület a szinte teljesen befejezett Romkerttel: Forster Központ, Fotótár, Itsz. 1644. neg. 2 Lux 1941; Dercsényi 1943a 65-73.; Lóvéi 2001; Gärtner 2013; A Lux-kőtár és Mauzóleum épületegyüttese 1938-ban. Forster Központ, Fotótár, Itsz. 1645. neg. 3 A Történelmi és Régészeti Egylet 1873-ban jött létre. A püspöki palotában őrzött faragványok elsősorban Henszlmann Imre 1874. és 1882. évi ásatásaiból származtak. Mentényi 2011. 126-128.; A Szent István Király Múzeum leltárkönyve (Törzskönyv II.A/2. 629-643. tétel) a Prohászka püspök által a múzeumegyesületnek átadott 18 db azonosítható, főleg román kori faragványt említi. Ld. A Fejérmegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület jelentése, 1910-1911. Székesfehérvár, 1912. 15—16. Már kezdetben szó volt azonban arról is, hogy amint a múzeum el tudja helyezni őket, a püspökségről a többi, nagyobb méretű kőelem szintén ide kerül majd. A múzeumi lépcsöház kövei 1931 4 Műemlékek Országos Bizottsága (MOB), Irattár, 426/1912, 789/1912, 821/1912. Az 1912-ben, az egykori prépostság területe közelében történt csatornázási munkák felügyelete miatt a helyszínre utazó Foerk Ernő több középkori kőfaragványt is talált. Ld. A Fejérmegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület jelentése, 1912. Székesfehérvár, 1913.15-16.A püspöki palota kertjében általa megtekintett pillérfejezet-töredék feltehetően az a nagy akantusz levéldíszes, egyik sarkán szárnytöredéket mutató pillérfejezet lehetett, amely még 1938-ban is a püspökség kertjében volt. Ld. Marosi A. 1925; Ld. Dercsényi 1943a I I I. 7. sz. faragvány; püspökkerti fotója: Forster Központ, Fotótár, Itsz. 217. neg. 5 Részlet Marosi Arnoldnak Székesfehérvár polgármesteréhez írt leveléből, 1923. jan. 20. Szent István Király Múzeum (SZIKM), Adattár, Múzeumtörténet 3/1924. 6 Marosi Arnold (1873-1939) ciszter hittudós, középiskolai tanár 1910-től egészen haláláig a Fejérmegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület elnöke, valamint a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége, 1927-től pedig a MOB levelező tagja volt. Ld. Dormúth 1939; Uö: Meghalt Marosi Arnold Uo. 45-49.; 1929-ben nyílt meg a múzeum a mai Országzászló téri épületben, amely később, 1934-1937 között fedett kőtárral is bővült. Ld. Szent István Király Múzeum. In: Székesfehérvár. Magyarország műemlékei. Entz Géza Antal (szerk.) Budapest, 2009. 185-186.; Jellemző, hogy az 1910-1913 közötti gyarapodási napló I. tétele a prépostság területét érintő, későbbi Deák-féle áruház (ma Koronázó tér 5.) telkén talált hat fáragványos követ foglal magában, amelyek a bazilikából származnak. Középkori kőfaragványokról, műemlékekről az 1931-1939 között fennálló folyóirat majd mindegyik számában lehetett olvasni. Ld. még a Fejérmegyei Napló ( 1894-1944) és a Székesfehérvári Napló ( 1928-1934) kisebb cikkeit és múzeumi híradásait. 7 Bozóki 1996; Szőnyi Ottó 1922—1934 között a MOB előadója is volt. Granasztóiné Györffy 1996a 272.; Bardoly 2006; Szőnyi 1906; Horváth 1932; Horváth 1935; Gerevich 1938
