Gärtner Petra (szerk.): Szent István király bazilikájának utóélete. A Középkori Romkert 1938-tól napjainkig - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 56. (Székesfehérvár, 2016)
Rácz Piroska: Szent István király ereklyéi
RÁCZ PIROSKA Szent István király ereklyéi Szent Istvánhoz köthető ereklyéink mindig nagy érdeklődésre tartottak számot, érthetően, hiszen nemcsak vallási, hanem nemzeti tartalom is kapcsolódik hozzájuk. A Szent István-ereklyékkel kapcsolatban azonban mind a mai napig sok a megválaszolatlan kérdés, noha több tudományterület számos kutatója keresi ezekre a választ. A Szent István-ereklyék a történeti adatok tükrében István királyról három legenda maradt ránk, ezek, keletkezési idejük sorrendjében: a nagylegenda, a kislegenda és a Hartvik püspök által írt. A nagylegenda még István szentté avatása előtt íródott, hiszen a szentté avatásról nem szól, de a király temetéséről sem. A kislegendában és a Hartvik-legendában találunk olyan részeket, amelyek témánk szempontjából érdekesek. Ezek közül is a Hartvik-legenda foglalkozik részletesebben István király szentté avatásával. Hartvik püspök Kálmán király idejében élt, a király parancsára írta meg Szent István életrajzát és szentté avatását, s ehhez a nagylegendát és a kislegendát használta fel, szerkesztette egybe, helyenként szükség szerint kiegészítve az elbeszélést úgy, hogy az Kálmán király pápasággal szembeni függetlenségi törekvéseinek „jogos” alapot biztosítson.1 A legendák történelmi pontatlanságai, idealizáló törekvései miatt a legendában leírtakat nem fogadhatjuk el automatikusan tényként, azok igazságtartalmát minden esetben mérlegelnünk kell. Hartvik a szentté avatásnál nem volt jelen, az események leírásához azonban valószínűleg felhasználta a szentté avatásnál jelenlévő szemtanúk elbeszéléseit. Hartvik püspök István királyról szóló legendája a következőképpen beszéli el a történteket. A királyt 1038-ban a székesfehérvári bazilikában temették el, „szent testét az épület közepén fehér márványból faragott szarkofágba helyezték”.2 Ezt a sírt 1083-ban (László király uralkodása idején), István király szentté avatásakor felnyitották, a szentté avatási szertartás része volt ugyanis a halott maradványainak felemelése a sírból. „[...] elmozdítva a padlóból kiemelkedő márványtáblát, végül is lementek a koporsóig, s annak felnyitásakor az édes illat oly hévsége árasztott el minden jelenlevőt, hogy azt hitték, az Úr paradicsomi gyönyöreinek közepébe ragadtattak. Maga a koporsó színültig volt kissé vöröslő, szinte olajjal kevert vízzel; benne mint olvasztott balzsamban nyugodtak a drága csontok; ezeket a legtisztább gyolcsba gyűjtötték, s a gyűrűt, mely a boldog férfi jobb kezére volt húzva, a folyadékban sokáig keresték. Mivel ezt nem találták, némelyek elkezdték a király parancsára a vizet ezüstüstökbe és -hordókba méregetni, hogy ha kiürítették a szarkofágot, bizonyosabban megtalálják a gyűrűt. De csodálatosképpen minél több folyadékot mertek ki, annál több áradt helyébe s töltötte meg a koporsót. Látva a csodát, a kimert vizet visszaöntötték a helyére, de a visszazúdítással sem telt meg jobban a koporsó.”3 A legenda nagyon szemléletesen írja le a király sírkamráját elárasztó víz kimérésének és visszaöntésének azonos vízszintet eredményező eseménysorát, amely nagyon is hihető, feltehetően nem kitalált történet - bár az akkori emberek ebben is természetszerűleg csodát láttak. A legendában leírt jelenség talajvízre utal, s valójában egy fizikai törvényen, a közlekedőedények törvényén alapul.4 Az egyházi kincsek őrizője, egy Merkur nevű szerzetes később előállt István király épen maradt jobbjával, amelyet bihari birtokán őrzött, és egy csodás történetet adott elő, mint került az hozzá. Az ereklyét hitelt érdemlően azonosította a rajta lévő gyűrű.5 Mivel a csodás történet a szentté avatás környékén amúgy is jól jött, László király nem vonta azt kétségbe, s Biharban egy monostort alapított a Szent Jobb tiszteletére, melynek első apátjává Merkúrt tette. Ebben a Balra: Ignaz Sebastian Würth: Szent István koponyaereklye-tartó hermája, Bécs, 1777 Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum, Mudrák Attila felvétele 31
