Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)
Szent István városa önmagára eszmélt
„A kormányzónál harmadízben akkor jártam, amikor a részére készített Szent István emlékplakettet átnyújtottam. Ez a plakett az Állami Pénzverdében színaranyból készült, és ha jól emlékezem 1600 pengőt fizettünk érte. Nagyon nagy pénz volt ez akkor! Negyedik alkalommal azért kerestem fel a kormányzót, hogy átadjam részére Sidló: Szent István szobrának bronzból készült kicsinyített mását. Amint emlékezem, ez olyan nehéz volt, hogy alig bírtam az átadásig kézben tartani. A kormányzó mindkétszer rendkívül kedvesen fogadott, leültetett és hosszasan elbeszélgetett velem.”127 Csitáry kitüntetésével „a nagyarányú építő és városfejlesztési munkát ismerte el, és értékelte az államfő, amikoron polgármesterünket a Magyar Érdemrend Középkeresztjével tüntette ki,”128 „olyan magas kitüntetéssel jutalmazta polgármesterünket, amit eddig még egy vidéki város polgármestere sem érhetett meg”129 — írta a Székesfehérvári Friss Újság. A polgármester nagy érdeklődéssel várt előadást tartott a Baross Szövetség Idegenforgalmi és Fürdőügyi Csoportjának tagjai előtt Budapesten a Pátria Klubban. Az 1937. március 1-jei előadás tárgya Székesfehérvár idegenforgalmi tevékenysége volt. Az előadás szövegét kilenc folytatásban a Székesfehérvári Friss Újság hozta. Az előadásról és a polgármesterről a képes melléklet fényképet is közölt. Csitáiy Emil 30 perces előadást tartott Fehérvár tervezett szentévi ünnepi programjairól a rádióban 1937. április 23-án. Schmidl Ferenc ugyancsak városfejlesztő munkájáért kapott 1938. szeptember 19-én Signum Laudis-t, s kevéssel utóbb a nagy egész éves megfeszített munka miatt infarktust. „Persze, akkor ezt még nem így hívták, csak 1952-ben, a második roham okán mondták az orvosok, hogy az lehetett az első” — mesélte a lánya. Kaály Nagy Marcell az ünnepi év után helytállásáért 1942-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjét kapta. A fehérvári öntudat igen erősen megőrzött olyan újításokat, melyek innen indultak ki. Ilyen volt a már többször emlegetett díszkivilágítás, a „ketrecbe zárt parkok” megnyitása (azaz a parkok kerítésének megszüntetése), vagy a tejpropaganda nap. Schmidl Ferenc hollandiai tanulmányútjáról hozta, sőt továbbfejlesztette a zöld növények megbecsülését. Az ő ízlését tükrözte a közparkokban a sok virágzó növény, az ünnepségeken a zöld délszaki növények, illetve a kedves rajzos tájékoztató táblák alkalmazása. Az iskolatejet 2 dl-es üvegekben Müller Alajos nádasdladányi tejüzeme szállította Fehérvárra, de ugyanakkor már kakaót is forgalmaztak. Termékeik a háborúig MOLKO néven igen kedveltek voltak környékünkön. Az 1938. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron méltó feltűnést váltott ki a Kari József és Fia fehérvári cég pavilonja, (141) melyet Gyökér József itteni iparművész tervezett. Az oszlopos kiállítási csarnok a város címerében szereplő nyitott városkaput idézte. A cég árui között bemutatták a már országosan ismert KAJOFI termékeket, melyek között azonban újdonságnak számított a HOKOBOL nevű likőrkészítmény. Ez az új termék igen jó fogadtatásra talált a vásáron: hazai és külföldi megrendelői is sorban álltak, a nagyobb budapesti csemegekereskedések már a vásár idején is árusították. A korabeli újságok ezt a megérdemelt nagy sikert a jó minőség és a korszerű csomagolás mellett a jó reklámnak is tulajdonították. A cég ekkor 198