Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)
Valaha országnapokat, az Úr 1938. évében azonban országévet tartott itt a szent király
a jeles vendégeket. A nagy ünnepségek minden korabeli kelléke jelen volt: emelvények, drapériák végszámra, nemzeti színek és a bordó-vörös bársonyok fénye, meleg és mély barnák, drappok és vaj színűek, aranyozott kettős keresztek és zöld növények erdeje. Nem csupán a szemnek volt ez ünnepe, hanem a fülnek is: ágyú dörgés, harangzúgás, érctorkú dalárda és csilingelő vegyeskar, katonazene és autók zaja. Rádiótudósítók helyszíni közvetítést adtak délután 4 óra 55 perctől, a közvetítést Budinszky Sándor vezette, magyar és német filmes stábok forgattak, hangosfilmek készültek. A lapok tudósítói a városházán felállított telefonállomásokról adták le anyagukat, ahová a budapesti 57. számú postahivatal állomása költözött ki. Ünnepi bélyegzőről is gondoskodott a posta. A Városháza egész első emeletét átrendezték az országgyűlés hivatalai, a háznagyok és irodaigazgatók, a tudósítók, valamint a palotaőrség számára. A kormányzói pár a polgármesteri szobákban pihent az ülés után. Színek és hangok. Székesfehérvár valóban fontosnak érezhette magát. A nagyok fontoskodásától persze a gyermek hamar elfárad: egy Schmidl Márti nevű pici lányka -— ma Bándy Jánosné — csak azt érzi, hogy majd leszakad a karja a hatalmas rózsacsokortól, amit majd a Főméltóságú Asszonynak kell átadnia. Egy másik, már nagyobbacska lány — ma dr. Altorjai Józsefné — izgalommal vegyes érdeklődéssel szorong a Deák Áruház zsúfolt erkélyén, hiszen ez most itt valódi országgyűlés. Kaály Nagy Lídia ekkor hosszú időre ágyhoz kötött beteg, most mégis a Püspöki Palota előtt egy zöld pádon ülve várja a kormányzó családjának bevonulását, és este izgatottan kérdezné édesapját, rendőrfőtanácsost, a kapitányság vezetőjét a ruhákról, a vendégekről. Ám Kaály Nagy Marcell szolgálatban van, nem csupán a rendért, hanem az előkelőségek személyi biztonságáért is maga felel, csak késő este mesélhet. Na és persze a ruhák! Díszmagyarok, főpapi talárok, díszuniformisok, diplomata frakkok, nemzeti viseletek és zsakettek cilinderrel. Ismét divatba jött a zsakett, s mint afféle divatos holmi, rögtön kötelező is lett a meghívottak számára, éppen a fehérvári országgyűlésen is: „Akik díszmagyarral nem rendelkeznek, nemzeti viseletben, vagy zsakett-cilinderben jelennek meg” — írta a hivatalos meghívó apró betűkkel.86 Egy szó mint száz: 1537 óta nem volt Fehérvárnak ilyen napja, s azt, hogy valaha még lesz ilyen, már 1896-ban elhatározták. Székesfehérvár ma egyetlen napra újra főváros, s meg is adja a módját. A Budapesti Közlöny így üdvözölte a régi fővárost: „Isten áldása lebegjen Magyarország törvényhozása fölött, mikor az egykori főváros falai közt ülésezvén, szavában és határozatában az egész magyar nemzetet szólaltatja meg.”87 Márai Sándor írt tudósítást a fehérvári országgyűlési hangulatról a Pesti Hírlapban Alba Regia ünnepel címmel: „A város lámpalázas, zsúfolt és izgatott. Az utcákon díszruhás rendőrkordon, a Szent István szobrot még nemzeti színű leplek takaiják... Székesfehérvár olyan e napon, mintha újjáépítették volna.”88 ALBA REGIA, A LEGRÉGIBB MAGYAR VÁROSOK EGYIKE ÉL ÉS ÜNNEPEL89 Ezen a csütörtöki napon, augusztus 18-án már minden készen állt. Előtte viszont megfeszített munkával készülőd-176
