Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)
Valaha országnapokat, az Úr 1938. évében azonban országévet tartott itt a szent király
napon is sok nehézséget okozott. Az itt éjszakázó dalárdák egy részét osztálytermekben helyezték el, persze nem éppen luxus körülmények között. A berendezést frissen tömött szalmazsákok, mosdótálak és kancsók jelentették, de ügyeltek arra is, hogy a tantermek olajos padlójára nem lehetett letenni a szalmazsákot, alája friss töreket teregettek. A vendégek egy részét még így sem tudták szállással ellátni, megoldásként nem adódott más lehetőség, mint hogy a vendéglők egész éjjel nyitva tartottak. SPORTOLÓK 1938 nyara bővelkedett sporteseményekben. Már 1937-ben nagy harcot folytattak a fehérvári sportvezetők azért, hogy a jubileumi évre rangos sportrendezvényeket hozzanak a városba. Köhler Jenő és főként dr. Schmöltz József közbenjárására sikerült elérni, hogy az immár hagyományos Stájerország—Dunántúl összecsapásnak városunk legyen a rendezője. Az atlétikai viadalok sorában ezelőtt a XI. számút 1934. szeptember 16-án rendezte Székesfehérvár. Ekkor adták át az előző évben, Hóman Bálint által alapított vándorserleget, melyet 1933-ban a stájerországiak, 1934-ben pedig a dunántúliak nyertek el, a versenyen két rekord született. 1938-ban a XV. verseny megrendezésére került sor, ám már csak ritkán nevezték Stájerország—Dunántúl összecsapásnak, a közben bekövetkezett események (Ausztria Német Birodalomhoz való csatolása) miatt a hivatalos neve német—magyar viadal lett, miután a német sporthatóságok megengedték a megrendezését. A versenyt június 12-én, vasárnap az ARAK pályán bonyolították le. A húsz gráci versenyző szombaton érkezett meg. A dunántúli atléták a legjobb csapattal álltak ki, hiszen a Hóman Bálint által alapított serleg sorsa itt dőlt el. A magyar csapat 58:50 arányban győzött, így a negyedik éve elnyert díjat végleg megőrizték. Székesfehérvárt Demeter, Rákhely, Solti és Viola képviselte. A versenyszámok, de legalábbis a szónoklatok a magyar—német sportbarátság jegyében kezdődtek. Demeter Vilmos aratta a szívünknek legkedvesebb sikert, aki a száz méteres síkfutásban (11,4- mp) és távolugrásban (6,56 m) egyaránt győzött, de a 4x100 méteres stafétában is jól szerepelt. Ezt a bravúrt, a kettős győzelmet csak egy Frank nevű gráci versenyző tudta megismételni. Július 1-2-3-án nemzetközi teniszmérkőzések voltak. A két kijelölt pályát a Nagy Sándor (ma Ady Endre) utcában körülkerítették, és összesen 320 ülőhelyet alakítottak ki. Először a helyi, az országos, majd a külföldi versenyzők mérkőzései zajlottak le nagy érdeklődés mellett. Sajnos az előre jelzett külföldi versenyzők egy része végül nem érkezett meg, és az utolsó versenynap kedvezőtlen időjárása miatt néhány mérkőzés elmaradt, de a társasvacsorát megtartották. Július 28. és augusztus 9. között rendezték meg a dunántúli sakkversenyt, mely a harmadik volt e versenyek sorában. Közben, július 31-én városunkban volt az ünnepi sakk kongresszus is. A versenyt a Székesfehérvári Sakkozó Társaság szervezte Cseh István pénzügyi tanácsos vezetésével — „igazi csehistváni agilitással.”85 A versenyre 25 nevezés érkezett, köztük az előző két év győztese, Szijjärtö Szabó is, de Cseh István a szervezési elfoglaltságok miatt nem indulhatott. így a fehérváriak ifj. Kassai Ferencnek szurkolhattak, aki viszont nem került a négyes 174
