Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)
Valaha országnapokat, az Úr 1938. évében azonban országévet tartott itt a szent király
kellett, hogy az enyészet szörnyű hatalma itt is megkezdte megszokott munkáját.”75 Este negyed nyolckor emelték vállukra a város vezetői a koporsót. A komor szertartás a szép májusi estén igazi ünnepi hangulatban, a Szent Jobb ünnepségre készülők ezreinek kezében tartott fáklyák és gyertyák fényénél zajlott le. A gyászmenetet az egész útvonalon, a Szentháromság temető kriptájától a Palotai utcán, a Nádor utcán, a Károly király téren (a mai Fő utca és a Városház tér) át a Székesegyházig ünnepien kivilágított és virággal, illetve szőnyegekkel díszített nyitott ablakú házak fogadták. Ahogy' az est leszállt, fáklyák és gyertyák erdeje világított. Mégsem ez az esti kép ragadja meg az olvasót a tudósításokban, hanem a hangok. A temetői kripta csilingelő lélekharangja búcsúztatja, a Bazilika legmélyebb hangú, Ottokár-harangja pedig várja a nagy halottat, a ravatalra borított lepel és a végső síremlék felirata szerint „Magyarország apostolát és tanítóját”. A piros-fehér-zöld selyemleplet a Katolikus Nőszövetség készítette. A hívek az úton a rózsafüzért mondták. Az egykorú tudósítás meghatott szavakkal írt az eseményről : „Amint a Palotai utca közepéről visszatekintünk a nyílegyenes úton haladó impozáns menetre, és látjuk az emberek ezreit, önkéntelenül is visszaemlékezik a halandó a nagy püspök életére, mert ez a pompa, ez az igazi díszkíséret eleveníti fel esztendők után igazán azt a nagy szeretetet és tiszteletet, amellyel életében Prohászka Ottokárt elhalmozták.”76 A ravatalt másnap a bazilikában, június 1-jén a Szent Jobb ünnepség alatt pedig a Szent Anna kápolnában látogathatták meg a hívők. Délután a nagy püspök koporsóját a közszemlére kitett Szent Jobb és a Szent István koponyaereklye előtti térről, a romkertből temették (187-188.). Innen a délután 4 órakor kezdődő gyászszertartás és beszentelés után hosszú gyászmenettel vitték a közadakozásból épült Prohászka-emléktemplomba, végső nyughelyére. Erre a temetési menetre vonatkoznak Plavits M. Fremiota nővér címként idézett, lelkesült szavai. A Prohászka emléktemplom Fábián Gáspár tervei szerint közadakozásból épült, első kapavágását 1929. október 3-án végezték, alapkövét november 18-án helyezték el. Építéséről, mint szemtanú számolt be Molnár Tibor, aki fiatal szakemberként a templomépítés miatt került vissza Székesfehérvárra. Az építés folyamatáról több fénykép is rendelkezésünkre áll (48-50.). Shvoy püspök végezte a beszentelést fényes asszisztenciával, a gyászmenetben Angelo Rótta pápai nuncius és Serédi Jusztinián hercegprímás is részt vett. Gyászzenét a MÁV zenészek és dalosok szolgáltattak, a zenekart dr. Burcsik Sándor, az énekkart Országh Tivadar vezényelte. A menetben levente zenekarok is zenéltek, az egyházmegye küldöttei helységenként, táblák alatt, saját viseletűkben vonultak. A főpapok a hatlovas gyászkocsi előtt haladtak, utána a Prohászka-család, a miniszterek (Hóman Bálint és Mikecz Ödön), Komis Gyula, a képviselőház elnöke és a helyi előkelők (Széchényi Viktor, Csitáry Emil, Havranek József, Temessy Milán). Serédi hercegprímás és Glattfelder Gyula csanádi püspök fejezte be a gyászszertartást a templom előcsarnokában, majd a koporsót az Orbán Antal szobrász által készített síremlékben helyezték el. A nagy püspök temetése után a tömeg még mindig a helyén maradt, hiszen előttük haladt el a romkertből a Szent Jobb ereklye menete a vasútállomás 169
