Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)
Valaha országnapokat, az Úr 1938. évében azonban országévet tartott itt a szent király
fogatok, az élen József főhercegé. Parádés kocsisaik libériáin a Habsburg-, Zichy-, Eszterházy-, Széchényi-, Károlyi-, Cziráky-, Hadik-, Nádasdv-, Jankovich-, Hunyady-, Merán-, Pappenheim- és a Wimpffen címerek ékeskedtek. A menet a vasútállomástól a Deák utcán át a Budai útra, a Vörösmarty térre, majd a Boldogasszony térre tartott (mai Piac tér). E tér végén magasodott a fehérrel és sárgával (a pápai állam színeivel) díszített kétemeletes oltár, tetején 5 méteres kereszttel. Az oltár jótékonyan takarta az Arany Pontyhoz címzett fogadót, hiszen annak háttal állt . 9 óra 80 perckor az Ottokár harang szava jelezte, hogy a püspöki palotából elindult a főpapi menet: elöl a székeskáptalan tagjai, Angelo Rótta, a külföldi főpapok, Serédi hercegprímás (bíboruszályát ketten vitték), Hanauer István váci püspök, Kriston Endre címzetes püspök, egri nagyprépost, Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát, Haász István tábori püspök és több egyházi előkelőség. 9 óra 30 perckor megérkezett a főpapi menettel a koponyaereklye a Székesegyházból. 9 óra 40 perckor a harsonajel a Szent Jobb érkezését tudatta. A várva-várt ereklyét a hívek az Ah, hol vagy magyarok...kezdetű régi egyházi énekkel fogadták. Mindkét ereklyét magas emelvényre helyezték, őrzésüket a rohamsisakos, cserfaleveles katonai díszőrség biztosította. Az oltárnál Angelo Rótta mondta el Szent Istvánhoz a könyörgést, majd csendes misét pontifikáit. A szentmise alatt a budapesti MÁV zenekar és két helybeli gimnázium énekkara hangszórókon vezette a népénekeket. Ezután Shvoy püspök mondta el a felajánló imát. A Himnusz után megindult a körmenet a Romkertbe. Szent István szarkofágjához: az ereklyék előtt Rótta nuncius és Serédi bíboros. A Szent Jobbot és a koponyaereklyét a koporsóra helyezték. Az ereklyék előtt mintegy két órán keresztül vonult el a tisztelgők serege. „És ment a nép a romokhoz. Főurak és egyszerű parasztok, bíborba öltözött főpapok és kis ministránsok, nagyasszonyok és napégette kezű munkáslányok, hogy lássák a találkozást.”72 13 órakor az ereklyéket a díszszázad a Székesegyházba kísérte. „Ez a menet olyan szép és olyan impozáns volt — írta Fodor László ■— hogy teljes hűségben emberi toll képtelen azt papírra vetni. Az árvalányhajas cserkészek, a magyar ruhás lányok, a babos kendős, sötét pruszlékos különböző községbeli leánycsoportok, a Karácsony pusztai legények magyar ruhás csoportja árvalányhajból font koszorúja tetején a magyar címer, a székesfehérvári iparosság, az egyes iparágak külön-külön céhládával, iparuk jelvényeivel, egytől-egyig minden csoport feledhetetlen.”73 EZ A TEMETÉS MÁR NEM IS FÁJÓ BÚCSÚ, HANEM DIADALMENET74 Az 1987-ben elhunyt székesfehérvári püspök, Prohászka Ottokár hamvait 1938. május 30-án exhtimálták, és este átszállították a Székesegyházba. A délelőtt folyamán bontották fel a sírt. így emlékezett az eseményre Csitáry polgármester: „A Szent Jobb látogatását megelőző napon bontottuk fel néhai Prohászka Ottokár megyés püspök hosszútemetői sírját és koporsóját. Ekkor volt az első találkozásom a halál utáni „hulla felszedési” állapottal. Amikor a koporsót felnyitották őszintén szólva, valamiféle csodát vártunk, de azután látni 168
