150 éve történt… III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 49. (1999)
III. Béla és felesége sírjának megtalálása a tanácsülési jegyzőkönyvek tükrében 1848-ban folytatódtak a kút körüli földmunkák: május 5-én jelentette Kállinger mérnök, hogy a köveket kiszedték, de "a kiásott négyszögletes gödör egyik sarkában még egy koporsó mutatkozik, mely majd csak a kút elkészülte után ásattathatik ki."32 A tanács a munkák folytatását rendelte el. A tanácsülési jegyzőkönyvek 1848. december 5-ei, 4509. számú bejegyzése szól az "artézi kúttól 2 és 3 ölnyi távolságban délkelet felé" márvány sírkövek megtalálásáról, és az első márvány koporsó felnyitásáról. A jegyzőkönyv élményszerűen írja le a koporsóban talált "emberi test töredékeny csontjait", mely "tetemek az orvos urak vizsgálatánál fogva mintegy 40 éves némberi hulladékoknak találtattak." A legnyagyobb megilletődés hangján a "15 próbás ezüstből álló... egyszerű korona"-ról és az "aranyszövetü selyem fátyol darabjai"-ról szólnak.Az ügyhöz tartozó határozatban33 - "minthogy a körülmények királyi és valószínűleg Árpád-nemzetségi tetemeknek látszanak" - a mellékleteket Eischl Ede jegyzővel a múzeumnak küldték fel34 . Eischl levelet vitt Luczenbacher János akadémiai titoknoknak és a Honvédelmi Bizottmánynak "ezen érdekes találványról", és arról, hogy a kibontott sír mellett még egy másik is látszik. A másik sír kibontásához meghívták a "régiségek országos hírű szaktudományos búvárát". Érdekes, hogy megérkezéséig végig Luczenbacherként emlegetik a tudóst, holott nevének Erdi-re (i-vel!) történt változásáról a Közlöny július 2-án, a Kossuth Hirlapja pedig augusztus 7-én hírt adott35 . A névváltozásra nyilván megérkezésekor maga figyelmeztette a városatyákat. Még ugyanazon a napon, december 5-én délután 2 órakor Hadhalmi polgármester kérésére megvizsgálták a csontvázat a városban lévő orvosok. Marbik Mihály, Hellensteiner Károly, Say Ferenc, Hanekker Ferenc, Schaller János és Aschner József az elkészített látleletben "megélemedett korú" "nő személyt" írtak le, akit "hatszáz évek előtt" temettek el36. A december 7-én tartott közgyűlésen az elnöklő polgármester mondta el a körülményeket s a testület az ásatás folytatása37, illetve "hatósági elősegítése" 38 mellett döntött. A Pestre felvitt ékszereket Erdy december 6-án 61. szám alatt jegyezte be a szerzeményi naplóba39 . Megjegyezte róluk tanulmányában, hogy az illetékes helyeken bemutatta és - mint írja - "azonnal megbízattam, hogy Fehérvárra utazzam, az ott lelt ékszereket és márványlapokat a magyar nemzeti múzeum részére lefoglaljam, ide felhozassam, és a még netalán szükséges ásatást, a hatóság közbejöttével folytassam"40 . Erdy János és a kíséretében december 8-án érkező Varsányi János mérnök munkáját december 12-étől követték a jegyzőkönyvek. Ezek szerint délelőtt 9 órakor "számos közönség" előtt nyitották ki a második koporsót, amelyben a király csontjai és ékszerei feküdtek. A sír leírása igen pontos, talán maga Erdy diktálta, hiszen az ő később közölt megfigyeléseit tükrözi. Pl. Pauerrel ellentétben a király nyakán láncot ír le, de nem figyel fel arra, hogy a gyűrű nyitható szelencés41 . 32 SzVL. Tanácsülési jkv. 1848. 1596.; Pauer, 1849. 2. 33 uott. 4509. sz. 34 Az átadást igazoló nyugta a 4573. számon. Az átvevő Kubinyi Ágoston, aki a leleteket mint ajándékot vette át. 35 Közlöny, 23. sz. 1848. július 2. 92.1.; Kossuth Hirlapja, 33. 1848. augusztus 7. 36 SzVL. Tanácsülési jkv." 1848. 4510. 37 uott. 4542. 38 uott. 4579. 39 Forster, 1900.9. 40Érdy, 1853.43. 41 SzVL. Tanácsülési jkv. 1848. 4613. 29
