150 éve történt… III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 49. (1999)

17. kép síkjába simuló vékony vörösréz szegecs) rögzítették, egymáshoz húzva ezzel a pánt eltávolodott végét (19. kép). A kiegészítésre azért is volt szükség, mert ezen a helyen a korrózió által keltett lyukak már egymásba érnek. A egész tárgyon láthatók ilyen lyukak, amelyeknek peremét gyűrűszerűén feketés ezüstszulfid övezi. Az ezüst korróziója átüt a tüziaranyozáson, mivel az erősen porózus, ezért nem védőbevonat, csak dekoráció. Ilyen korrózió-lyukakat használtak fel az alálapolás szegecseléséhez. A3, sz. kereszttől balra az egyik legnagyobb korrózió-lyuk melletti, töréssel fenyegető repedést eines forrasztással rögzített, egy négyzetcentiméteres vörösréz lemezei lapolták alá. A keresztek rajzait egymásra helyezve szembetűnő, mennyire azonosak, még szabálytalanságaikban is, ez azt mutatja, hogy sablonnal körülrajzolva vágták ki őket. A forrasztással felszerelek bizonyosan a múlt századi restauráláskor kerültek a helyükre (3., 4. sz. kereszt). Az 1967. évi restaurálás során az 1. és 2. sz. keresztet kellett újra rögzíteni, ez már ragasztógyantával történt. Ekkor került az egyetlen eredeti helyén lévő 1. sz. kereszt elé, a korona külső oldalára a két megmaradt XII. századi szegecsfej. A harmadik szegecsfejet és mindhárom szegecsszárat műanyaggal pótolta Báthy Géza. A3, sz. kereszt a múlt századi kiegészítésre van forrasztva. Ezen a helyen csak korrózió-lyukak láthatók a pánton, egyik sem tűnik - a máshol szabályosan elhelyezkedő - eredeti szegecslyuknak. Ebből is arra következtethetünk, hogy a pántot megrövidítették. 56