150 éve történt… III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 49. (1999)
Az akkor készült fényképen jól látható, milyen károsodást szenvedtek a töredékek a vas és az ezüst elektródpotenciál különbsége miatt hogyan borította azokat hólyagos vaskorrózió - melynek nyomai máig sem voltak teljesen eltüntethetők. Megfigyelhető az is, hogy mennyire nem a pontos helyükön voltak a töredékek. A vasrozsdából való kibontás nehéz és kényes müveletét és a rekonstrukció elkészítését 1967-ben Báthy Géza és Szabó László restaurátorok végezték el. A Báthy - Szabó féle ideiglenesnek-6 szánt rekonstrukció nem a korona eredeti méretét adta viszsza. A legsúlyosabb sérülés 1898-ban, közvetlenül a sírba helyezés (október 21.) előtt érhette a koronát. Erre lehet következtetni abból, hogy a szintén 1898-ban, de októbert megelőzően készült másolat korona az eredeti, valós méretet őrzi. Erre utal az 1898. február 14-én kelt átvételi elismervény rajza is, amely a későbbihez képest aránylag ép állapotúnak mutatja e halotti jelvényt. A múlt század végén a darabjaira hullott királyi koronát feltehetően a királynéi korona külső kerületével közel egyező méretű abroncsra erősíthették, talán az ekkor már meglévő hiányok miatt. Ezt a méretet követte az 1967-es rekonstrukció. A királyné pántkoronájának külső kerülete 595 mm, a királyi korona Báthy - Szabó féle rekonstrukciójának kerülete 590 mm. A néhány mm-es eltérés elhanyagolható az erősen deformálódott töredékek vastagsága szerinti helyisége miatt. A királyi korona eredeti kerületét Czobor Béla 670 mm-ben adja meg,-7 ugyanilyen méretű az 1898-ban készült másolat korona is. Az 1996-os rekonstrukció alkalmával leválasztottam az előző rekonstrukció pántjáról a korona töredékeit (7. kép), ezeket törésfelületüknek megfelelően egymáshoz illesztve (8. kép) a következőket tapasztaltam: A pántvégek szegecslyukai egymásra helyezve tökéletesen egybesimultak, így kijelölődött az egyik kereszt (III.) eredeti helye. Mivel a IV. számú kereszt alsó töredéke és a I. számú kereszt az eredeti helyén az eredeti szegecseléssel maradt meg, ezután már két keresztek-közötti távolságot is lemérhettem. A III. és IV. közötti táv: 175 mm; a IV. és az első között 157 mm. (Ezen adatokat a kereszttalpak középpontjától mértem.) E két hosszméret együtt a pánt kerületének felét adja, és közelítő pontossággal megegyezik a korona kerületének várt méretével. A különálló kereszt helye a pántvégeken lévő egésztől (III.) és az eredeti szegecselésű egésztől (I:) egyaránt a maradék távolság fele: 169 mm. Már ezzel bebizonyosodott, hogy az 1967-es 590 mm kerületű rekonstrukció nem a valóságos méretet tükrözi. Ráadásul a pánttöredékek összefüggő sorából 3, oda nem illő töredéket ki is kellett emelnem. E három töredék (9, 10, 11) csak egymáshoz illeszkedik, fekvésük iránya is más, mint a korábbi elhelyezésnél. Ezek úszódarabokként kerültek az új alapra, az összefüggő töredéksor össze nem érő két vége közé. Az 1967-es (690 mm) és a mostani 670 mm új abroncs között tehát jelentős, 80 mm különbség van. Az eredeti darabokból álló folyamatos töredéksor rövidebb lett a kiemelt darabokkal, az új pánt pedig hosszabb az előzőnél; az így keletkezett üres területet majdnem egészében befedik az úszódarabok. Kicsiny felületen hiányoznak az eredeti töredékek, és a meglévők is ezen a részen vannak a legrosszabb állapotban, úgyannyira, hogy itt külön japánpapír alábélelést is kellett alkalmaznom. E töredékeknél, valamint az 1., 2., 3., 4., 5. számú töredékeknél fel kellett adnom a visszafordíthatóság követelményét: Araldite rapid epoxi gyantával két blokkot állítottam össze. Tettem ezt azért, mert a darabok állapota nem tette lehetővé további illesztgetésüket, sőt önállóan legkisebb nyomásra is a szétporlás veszélye fenyegette őket. E két szakasz körüli helyre támaszkodhatott a sírban nyugvó király feje; itt volt a legközvetlenebb a fém érintkezése szerves anyagokkal, ahol ezen anyagok bomlásakor legintenzívebb volt a korrózió: a fémpánt a későbbi fizikai hatásoknak 26 Kovács, Éva: Die Grabinsignien Béla III. und Annas von Antiochien. In: Acta Históriáé Artium XV. (1969) 9-10. p. 27 Czobor im. 208. p. 46
