150 éve történt… III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 49. (1999)

gyűjteményébe, illetve kiállítására kerüljenek. Az embertani vizsgálatra Tóth Tibor antropológus kapott felkérést, munkájáról azonban még szakmai beszámoló sem készült. A leletek orvosi szempontú vizsgálatát Regöly-Mérei Gyula patológus végezte el, amely kiterjedt az életkor, a testmagasság, valamint Zsebők Zoltán radiológiai felvételei segítségével, a kóros elváltozások áttekintésére, ugyanakkor Harsányi László igazságügyi orvos vércsoport, valamint ismételt életkor-meghatározást végzett. Munkájuk eredményét Regöly-Mérei a következő évben közzé is tette (REGÖLY-MÉREI 1968). Az 1967-es vizsgálatok alkalmával Báthy Géza és Bruder Katalin restaurátorok a királyi pár koponyájáról gipszmásolatot készítettek, hogy ennek alapján Mihail Geraszimov orosz antropológus arcukat rekonstruálhassa. A neves tudós 1970-ben bekövetkezett halála miatt ez végül is nem történt meg, így esett, hogy a tervezett munkát Árpás Károly autodidakta képzőművész készítette el. 5. A királyi pár csontvázleleteinek legutóbbi, immár negyedik vizsgálatára annak kapcsán került sor, hogy 1984-ben a Királysír Bizottság határozatot hozott, a bazilika területén 1848-tól máig feltárt, valamennyi embertani lelet feldolgozására. Az antropológiai vizsgálatokat Nemeskéri János, Marcsik Antónia, Szálai Ferenc és jómagam, a fogászatiakat Kocsis Gábor sztomatológus végezte. Luzsa György radiológus a röntgendiagnosztikai vizsgálatokkal, Bacsó József és Uzonyi Imre fizikus a nyomelemek, Santora Zsófia szerológus az RH antigének, Szabó Árpád igazságügyi orvos Váczy Zsuzsannával a vércsoportok, Konda József geológus és Orcsik Éva vegyészmérnök pedig a sírok fenéklapjának vizsgálatával vett részt a munkában. Az eredmények együttes közzétételére az ezredfordulón kerül sor, részeredményekről csupán két tanulmány számolt be (LUZSA és mtsai 1988, 1989). Skultéty Gyula szobrász-biológus munkájaként, ezen alkalommal is elkészült Béla király és Anna királyné arcrekonstrukciója. * A következőkben röviden összefoglaljuk a királyi pár csontmaradványain tett vizsgálatok fontosabb eredményeit. III. Béla csontváza, 22 nemi jelleg vizsgálata szerint, kifejezetten férfias (+0,96). Koponyája hosszú és széles, s az alacsony agykoponyához igen magas arcváz kapcsolódik. Ennek fő jellemzője a meredeken hátrafutó homlok, a hatalmas szemüreg és a keskeny, magas, kiálló orr. Születésének időpontját a kutatás 1148 és 1152 közé helyezi, ilyenformán a király, 1196-ban bekövetkezett halálakor 44-48 éves lehetett. Elhalálozási korát 1848-ban az orvosok két korjelző: a koponyavarratok elcsontosodása és a fogak rágófelülete alapján, - mint tudjuk - 50 év körülinek, Regöly-Mérei és Harsányi a koponyavarratok elcsontosodása, a fogak rágófelülete, a felkar és combcsont fejének belső szerkezete, valamint a szeméremcsonti felszín alapján 48-52 évesnek, magunk ugyanezen jellegek alapján, kiegészítve azt a kulcscsont belső szerkezeti, valamint a medencelapát keresztcsonti felszínének képével, 47-51 évesnek becsültük. A becslések tehát fedik egymást, árnyalattal meghaladva a király naptári életkorát. Testmagasságát 1848-ban a pesti orvosok a csontváz hossza alapján 195, Török Aurél ugyanezen módszerrel 190 cm magasnak vélte. Regöly-Mérei ötféle termetszámítás átlagértéke szerint a magasságot 189 cm-re teszi. A mi vizsgálatunk a felkar, alkar, combcsont és sípcsont 10