Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)
Időközben a magyar hadsereg jobb szárnya még jelentékenyebb előmeneteleket tett, úgy, hogy legszélső vége már oldalítólag sorakozott a bán balszárnya ellen. - Itt a bán támadásának határozott visszaveretése már ekkor bevégzett tény volt, és mi az így tapasztalt teljes siker fölötti megnyugvással tértünk vissza a fővezényleti állásponthoz, a hol nagyon váratlanul lepett meg, hogy a központbeli zömből, az állás valóságos kulcspontjából, jelentékeny csapatrészek a jobbszárny felé indíttatnak azon állított okból, hogy a bán oda intézi támadásának egész súlyát. -Erre nyomatékosan kijelentetett Móga előtt, hogy a magyar hadsereg jobbszárnya határozottan győztes, ott veszély nem is fenyeget, oda tehát több erőt fordítani egyáltalában szükségtelen, kiváltképen pedig a központ meggyöngítésével küldeni oda segélycsapatokat, nincs indokolva. Nem is habozott Móga egy pillanatig sem; megszüntette a szerencsére még csak nagyon rövidre haladott átkelési mozdulatot, s a csapatokat azonnal visszakoztatta korábbi állásaikba. Alig hogy ez végre volt hajtva, az átellenben álló ellenségi centrumban, a főúton és annak részben szőlőkkel borított mellékein nagyobb tömegek mozgása, illetőleg fejlődése és előnyomulása volt észlelhető. - Látszott már most, hogy a bán ide a kulcspontra intézi támadásának fősúlyát legjobb, legmegbízhatóbb csapataival; itt vadászok, gránátosok, sorgyalogság és lovasság voltak a nap eldöntésére kiszemelve. A bán serege bal szárnyáról kezdeményezett támadás ugyanis, haszinte a tüntető működés minden látszatát mellőzendő, teljes erőfeszítéssel és tömeges erők fölhasználásával hajtatott is végre, mégis csak színleges volt s egyenesen azon czélból eszközöltetett nagy nyomatékkal, hogy az esetleg ott kivívható előnyök a magyar hadsereg parancsnokát a jobb szárny segélyezésére s ez által központi zöme meggyöngítésére késztessék, miszerint azután az erre intézendő fő támadás annál több sikerre való kilátással vétethessék foganatba. A bán czélja meghiúsult. Ő kellően, teljes erővel megszállva találta itt az állást; csapatjai minden erőlködés daczára sem bírtak tért nyerni, mozdulataik mindenütt ellensúlyoztattak, támadásaik határozottan visszaverettek; míg végre a szilárd ellentálláson megtört erőlködéseinek eredménytelensége általános visszavonulásra kényszerítette. Veresége jelentékeny veszteséggel összeköttetve, súlyos volt, minek következtében visszavonulását is fölismerhetóleg megbomlott rendben hajtotta végre. - Hogy e veszteség után hadseregében a fegyelmi kötelék annyira meglazult volna, miszerint kelletén túl hátráló egyes csapatjait, éles tüzeléssel, kellett föltartóztatnia azt ha szintén hallottam is, egyenesen nem állíthatom; de annyi bizonyos, hogy a visszavonulás után a túloldal hátteréből szórványos lövöldözések voltak hallhatók, melyeknek jelentősége előttünk érthetetlen volt - csakugyan meglehet tehát, hogy azok a honvágytól sarkalt határőrségi tartalékosoknak maradásra való ösztönzésül szolgáltak. Egy érdekes kis episodról emlékszem meg azon időpontból, melyben ellenfelől a központi támadásra vezető fejlődések javában folytak. - A főúttól balra, a fővezényleti álláspontnál mélyebben fekvő terjedelmes sírna térségen, - egy Miklós- vagy Wütemberg-huszárosztály állott, midőn a szőlők közül erre nyíló főúton, négyes sorozatban fényes sisakú lovas csapat jelent meg s vágtában - a mint érkezett - az útról jobbra kitérve, mintegy hatszáz lépésnyire a - - \ 89
