Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

tanúsítani. Híre terjedt egy nap, hogy Teleki Ádám tábornok, ki parancsot vett Jellasich ellen mű­ködni, árulólag hozzá csatlakozott volna, ezen hír ellen öccse, Teleki László mindjárt tiltakozott.. Mikor Jellasich első ízben hurszárezred elé került, felszólította az ezredet a "császár" nevé­ben csatlakozásra. A tisztikar két meghatalmazottat küldött hozzája, kik követelték, hogy mutassa elő a megbízó császári, illetőleg királyi iratot, miután ilyen nem volt, az ezred nevében kijelentet­ték neki, hogy ők a vett törvényes parancsolathoz képest, sajnálva bár, de ellene harcolni fognak. Az ezred erre Fehérvár felé visszahúzódott. Más eljárást követett a Hardegg vasasnémet ezred Fejérváry ezredes alatt, amint később egy tiszttől hallottam; Jellasich, midőn előrenyomulva Somogy megyéből haladt, egy síkon felállítva látja az ezredet, melynek ezredese egynéhány tiszttel feléje tartott. Dobogó szívvel várta Jellasich közeledésüket, mert ha ez az ezred is a magyar kományhoz tart, vesztettnek tarthatta a játszmát, annál inkább, mert lovassága nem volt. Fejérváry azonban azzal köszöntött be: az ezredem Excel­lenciád rendelkezésére bocsátja magát.... Splény Béla, 1984.47. Pulszky Terézia: Egy magyar hölgy emlékiratai Az előző napok folyamán magyar juhászok elfogtak egy Jellacic táborába tartó futárt, aki gróf Latournak és az osztrák kormány más tagjainak címzett leveleket vitt magával; leveleket, amelyek minden kétséget kizáróan az osztrák hadügyminisztérium és Jellacic közötti egyetértésről tanús­kodtak. Ez utóbbi üzenetében tudatta, hogy átvette a katonai ellátmányt, újabbakért folyamodott, nyomatékosan kérte az uralkodót nyilvános elismerésére és arra, hogy vállalkozásának eredmé­nyes végrehajtásához adja meg neki a teljes hatalmat. A leveleket a magyar kormány késedelem nélkül közreadta, s még Bécsben való terjesztéséről is gondoskodott. Ezek voltak az első hivatalos bizonyítékok, amelyek egyértelműen igazolták az udvar kettős játékát; de még mielőtt gróf Latourt kérdőre vonták volna a bécsi parlamentben, becsületszavát adta arra, hogy „nem állt hivatalos kapcsolatban Jellacic-csal". Férjem, aki személyesen ismerte és nagyra becsülte Lamberg tábornokot, Lamberg tartózko­dási helyére, Pozsonyba küldött egy embert azzal a céllal, hogy feltárja előtte álláspontjának jogtalanságát és a magyar ellenjegyzés szükségességét; ezzel egy időben futárt menesztett gróf Batthyányhoz is, tájékoztatva mindarról, ami Bécsben történt. A gróf pontosan tudta, hogy a Lamberg tábornokra bízott misszió nem a béke missziója, hanem csupán az 1848-as törvények és feltehetőleg a régi magyar alkotmány elleni reakció kiváltása volt. Batthyánynak azonban a jelen pillanatban ez kevésbé tűnt ártalmasnak Magyarországra nézve, sokkal inkább tartott egy a Jellacic ellen elveszített csatától, minek eredményeként a horvát hadvezér szabadon és feltétel nélkül garázdálkodhatott volna Pesten és az egész országban. Batthyány éppen ezért gróf Lamberg kinevezésének aláírása mellett döntött, bármikor is mutatják be neki a parancsot. Nem 69

Next

/
Oldalképek
Tartalom