Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

E hosszan tartó zaj alatt Kossuth a lángoló szónokból lassankint a beteg emberré változott át, s egyszerre hozzárohanó barátai karjai közé hanyatlott. Egészen kimerült arca ismét elhalványult, szemei lecsukódtak. Sokan megdöbbentek s a legrosszabbtól kezdettek tartani. A közönség a legrendkívülibb fölindulásban, aggodalom, lelkesedés érzelmei közt tolult kifelé, szemeit az alélt szónokra függesztve, kit barátjai karjaikon inkább vittek, mint vezettek ki és le a gyűlésteremből. Még a lépcsőn is kisértem őt szemeimmel, s láttam, mint lógtak karjai s lábai, s arcának sárgasága tanúskodott, hogy elgyöngülése nem csupán szellemi lázasság, de valósággal testi kimerültség következménye is. Az egész jelenet rajza hűtelen lenne, ha meg nem említeném, hogy a tömegben nagy volt azok száma, akik a jelenet hősét félistennek nevezek. Vajda, 1981. 26-30. Névtelen köztüzér: Tábori élet A tábori életnek legmeghatóbb és legregényesebb része a kora reggeli felébredés. Éjjel méla csend uralkodik, a sötétséget a csillagok és a táborban a kialvófélben levő tűzhelyek gyenge csillogása ékesítette: kora hajnalban a csendet legelőbb a huszárok trombitálása kezdi élénkíteni, jobbra-balra, elől-hátul, távolabb-közelebb egymás után vagy egyszerre igen regényesen hangzik az, és magasztos benyomást eszközöl; ezután a tábori tüzek vidámabb csillogása és szaporodása s a tompa moraj jelöli a tábor ébredését, a moraj mindig nagyobb lesz, dobpergés, lódobogás, szekérzörgés vegyül közé, és így fokonként beáll azon állandó zúgás, mely egész nap szakadatlanul tölti be a tábort. Hajnalhasadtától egész nap a tábor élénk mozgásban van. A különféle hadcsapatok közt széles, utcaszerű térségek léteznek, azon járnak folytonosan összevissza egyes katonák gyalog és lóháton; parndorfi asszonyok árulják az „Alta" és „Najaveint" (ó- és újbort), markotányosnék cipelik terhes nyalábjaikat, szekerek húzódnak keresztül élelemmel, fával és alomszalmával, egyegy szolgálatot tevő gyalog-s lovassági csapat és tüzérség szorítja félre a járókelőket. Jobbra-balra a csapatok tanyáznak, fegyverük gúlába rakva, ezek előtt egyes őrök lassú lépésben sétálgatnak, a többi legénység különféle foglalkozásban van: főznek, tisztogatnak, a tűz körül beszélgetnek, kártyáznak, veszekednek, isznak, danolnak, helyenként sorakozva, a tiszt vizsgálatot tart. Este a táborban az ide- és tovamászkálás megszűnt, mindenki saját tűzhelyéhez vonult, ekkor a számtalan s messze elnyúló tábori tüzek élénk lobogása szép látványt nyújtott. Az éjjeli takarodó eldobolása után a huszárok trombitái harsogtak az éjjeli imára, a közelünkbe eső trombitahangokra a messze távolból szellőfuvallat gyanánt hallatszó trombitálás válaszolt - ezt mindig élvezettel halgattuk. Az éjjeli takarodás jelzése megszűntével a moraj is mindinkább gyengébb lett, a tüzek apróbb fényt lövelltek, helyenként el is enyésztek, míg nemsokára halotti csend állott be. Közli: Lukácsy szerk. 1976.102-103. 65