Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)
A magyar oldalon is ejtettek foglyot: Fligely őrnagyot, akit még a csata előtti napon fogtak el. Öt Jellasics Lamberg altábornagyhoz, királyi biztoshoz, az összes hadak élére kinevezett főparancsnokhoz küldte azzal az üzenettel, hogy nem tud tovább várni, az erre vonatkozó parancsot (hogy harcba Lamberg megérkezéséig ne bocsátkozzanak) nem tudja teljesíteni, - mert a vidéket a magyar és a horvát hadsereg teljesen kiélte - tehát megindul a főváros felé. Tudjuk, a címzett, Lamberg Ferenc ekkor már halott volt, vele a felbőszült tömeg végzett Pesten a hajóhídon. A Fligelyvel küldött levél Batthyány Lajos zsebében volt már a sukorói haditanácson, Lamberg halálhírét viszont ő is csak a tanácskozás és a döntés után tudta meg. Megjegyzendő ezzel kapcsolatosan azonban, hogy Batthyány tehát a Fligely-féle levélből pontosan tudta, hogy Jellasics támadni fog: a haditanácson való fellépése tehát egyértelműen a harc fölvételét jelentette. A pákozdi csata veszteségeit mindkét oldalon csak becsülni lehet. Móga János az ellenfél veszteségeit (sebesültek és halottak) 100 főre becsülte, de tudjuk, hogy csak a Székesfehérváron sorsukra hagyott sebesültek száma is több volt négyszáznál (igaz azonban, hogy a ciszterci rendházban berendezett kórházban régebbi sebesültek és betegek is voltak). A magyar honvédek közül hét halott és 37 sebesült maradt a csatatéren. A sebesültek közül többen utóbb a martonvásári főhadiszálláson (a Brunszvik-kastélyban) berendezett kórházban haltak meg. Aszódy János nemzetőrt, Dobin László „Váza Ezredből" való közlegényt, Rozenberg József „Porosz Herczeg Ezredből" való muzsikust, Tóth Lajos pesti szekerész nemzetőrt és Bless Ventzel „Hunyadi csapatbóli közvitézt" Martonvásáron temették el. További halottakat Velencén is eltemettek, sajnos nevük feljegyzése nélkül. A súlyos sebesültekből vittek a székesfehérvári hadi kórházba is, bár a kórház csak napokkal a csata után cserélt gazdát. A belvárosi plébánia tábori kórházi anyakönyve szerint itt halt meg Kisspál Mihály Nógrád megyei, Illés György Zala megyei, Bányás János Abaúj megyei nemzetőr illetve Angos József és Bognár János Erneszt gyalogezredbeli közvitéz. Mindannyiukat, ahogy az itt meghalt 13 horvát és 1 szerb sebesültet is, a Sóstói temetőbe temették (pedig a szerb nem egyesült, azaz görögkeleti vallású volt). Az ütközet mérlegét Móga János a miniszterelnöknek írt jelentésében a következőképpen vonta meg: „Ámbár seregünk egy teljes győzelmet vívott ki, minthogy magát első állásában megtartotta, mégis katonai nézetből ezen ütközetnek eredménye csekély, ellenben nagyobb erkölcsi hatást tett az új 46
