Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

Az addig hátráló magyar sereg az utolsó hetek sikeres toborzásával és mozgósításával ki is egészült. A drávai hadtest Jellasics átkelésekor a 48. Ernő gyalogezred 3. zászlóaljából, a 60. Wasa gyalogezred 1. zászlóaljából, a 4. Sándor huszárezred 4, és a 9. Miklós huszárezred 6 századából, valamint az 1. és 7. honvédzászlóaljakból és a székesfehérvári önkéntes mozgó nemzetőrökből állt. Ezt a haderőt Csány szeptember 18-án alig több mint 4 ezerre becsülte Jellasics 40 ezer emberével szemben. Jellasics szeptember 28-án a Lambergnek címzett jelentésben 48 ezer emberéről szólt. Csány számadatai szerint a magyar sereg létszáma szeptember 20-áig több mint 10 ezerrel nőtt. Érkezett hozzá négy gránátosszázad, a 14. honvédzászlóalj, a nógrádi, a pesti, a tolnai, a borsodi, a somogyi, a moson-győr-soproni és a veszprémi nemzetőri zászlóalj, a Württemberg huszárok 5 százada, a Zrínyi zászlóalj, az 1., 3. és 4. hatfontos gyalogüteg, az 1., 2., 3. honvéd lovasüteg, valamint Ivánka nemzetőr gyalogütege. Akik figyelmesen elolvassák a kötet második részében közölt dokumentumokat, itt-ott ellentmondásokat is felfedezhetnek, s különösen így van ez a számadatokkal kapcsolatban. Az ellentmondások egyik forrása maga az emlékezet: az egykori szemlélők általában a kiegyezés után, vagy - már nagyon öreg korukban - századunk elején vetették papírra emlékeiket. Azok is, akik például a hadműveleti naplót és a hadrendet készítették utólag, immár a szabadságharc bukása után, „nehéz vasban", tehát fogolyként, adott esetben források nélkül dolgoztak. A másik bizonytalansági forrás az, hogy egy javában alakuló hadseregről volt szó, mely minden pontján szolgált meglepetésekkel. A népfelkelés erőinek meghatározása szinte lehetetlen. így a létszámadatok pontos áttekintésére nem is kerülhetett sor. Ma a kutatók egyre nagyobb számokkal dolgoznak, s ezt magam is indokoltnak tartom, látva, hogy milyen céltudatos és eredményes munka áll a vezetők háta mögött. Hermann Róbert legújabb rekonstrukciós kísérlete szerint a magyar haderő létszáma meghaladta a 17 ezret; 44 ágyú és 2287 ló állt a rendelkezésükre. A sorezredek átcsoportosításával és a székesfehérvári nemzetőrök augusztus 30-ai kivonulásával (Hamvassy Imre nemzetőrszázados vezetésével) Székesfehérvár teljesen védtelen maradt. A „zöldhajtókás Erneszt-bakák" már a drávai táborban voltak, míg a törzsével Mórott elhelyezett Kress könnyűlovas („svalizsér") ezred egységei Jellasicshoz csatlakoztak. (Az igazság kedvéért megjegyzendő, hogy ez utóbbiak Jellasics betöréséig ellátták helybeli feladata-36