Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)
Történelmi lecke egy levélben A történelem a nemzeté, amely megszenvedte. Neki joga van megtudni a teljes igazságot. Görgey István A Szent István Király Múzeumban őrizzük Wesselényi Miklós egyik utolsó Magyarországon írott levelét. A levelet a pákozdi kiállításon bemutatjuk, itt azonban részletesebben is elemezhetjük: igen érdekes történelmi szituációban, a pákozdi csata előestéjén íródott. Wesselényi Miklós, Széchenyi egykori barátja, a reformkor híres ellenzéki vezére, a legendás „árvízi hajós" (Vörösmarty nevezte így) e levél megírásakor - mint maga mondta - „polgári halott". A diagnózis több szempontból is pontos. Először is orvosi értelemben: Wesselényi egészsége ekkorra megromlott. Az ellene konstruált felségsértési per és 1839. évi elítélése alatt már állandó orvosi segítségre szorult. Fogságát is megszakították két hónap után, hogy Gräfenbergbe utazhasson gyógykezelésre. Ekkor már bal szemére nem látott, majd 1844-ben teljesen megvakult. 1847-ben politikai értelemben is „divatból kiment cikk"-nek nevezte önmagát. Nevét tisztelet övezte, de az ellenzék egykori legendás vezérének elképzeléseit, melyeket utolsó nagy művében, az 1843-ban megjelent Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében címűben fejtett ki, már agyrémnek tartották. Pedig ebben Wesselényi az egyre éleződő nemzetiségi kérdés megoldását kutatta: szerinte erős alkotmányos államszövetség sáncai közé beemelt nemzeti-Wesselényi Miklós báró (1796-1850) (Franz Eybl litográfiája) 13