Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
A város és épületei
A Via Amasia-ról a porta után bal felé út nyílik, amely a város délnyugati sarkához és a kikötőhöz vezet. Nyugati városfal. A déli városfalat, amely a portától nyugat felé húzódik, a középkorban éppen úgy kiszedték és elhurcolták Székesfehérvár építkezéseihez, mint az északi és a keleti oldalon. A falak csak a délnyugati saroktoronytól maradtak meg: a középkorban a folyó vízszintje magasabb volt, mint az ókorban, csupán a felmenő falak elhordására volt lehetőség. A torony legyezőalakú volt, amely a IV. századi erődépítkezkésekre jellemző. A 150 m hosszúságban feltárt nyugati falat a saroktorony és a nyugati városkapu között két kiugró torony erősítette. Amíg a többi oldalon a tornyok közötti távolság 33 méter volt (100 láb), ezen az oldalon, a széles folyó védelmében a falszakaszt 45 méterenként védték tornyokkal. A fal alapozása, mint a többi oldalon is, 2,20 m vastag volt, a felmenő fal 1,8 m, azaz erősebb, mint a n-LH. századi város- és táborfalak (pl. Intercisa 1,3 m falai), gyöngébb, mint a IV. század közepe táján épült aquincumi legiostáboré, vagy a belső erődített városoké. A lábazatot, de részben a felmenő falat is a 260. évi katasztrófában tönkrement épületek és összedőlt sírok faragott köveinek felhasználásával építették. Kikötő. A délnyugati saroktorony a III/IV. század fordulóján egy nagyobb, kövezett téren épült fel, amely a 260-ban megsemmisült város periódusához tartozott. A tér és környezetének feltárása még nem fejeződött be, így rendeltetéséről legföljebb feltevések kockáztathatok meg. A saroktomyot érintve nagyméretű, kváderkövekből épített, mélyre alapozott három pillér került elő, amely esetleg a dél felől {Sopianae!Pécs) érkező utat lezáró kapu alapjait szolgálta. A tér nyugat felé hosszú és széles mólóban, vagy inkább útban folytatódott, déli oldalán a folyóig ért, a móló/út északi oldala kisebb öblöt zárt le. A vízfelület közelében fa és kő cölöpök csónakok, kisebb dereglyék kikötésére szolgáltak. A Sárvíz eredeti medre a római város és a múlt század második felében kialakított csatorna (Nádor-csatorna) között folyt, számos kanyarral, kisebb homokszigettel. A folyó eredeti neve nem maradt fenn, de ha a medrében talált V. századi arany pajzskeret Edica szkir királyhoz köthető (Kiss Attila megállapítása szerint) a folyót az antik forrásokban említett Boliavál azonosíthatjuk. Lakóházak a városfal mellett. A nyugati városfal belső oldalán a saroktorony és az 1. torony között nem kerültek elő a falhoz támaszkodó épületek maradványai. Az 1. és a 2. torony között azonban szinte folyamatosan mutatkoznak különböző periódusból való falak, többségükben összefüggés nélkül. Kivétel az LVI. épület, amely kéthelyiséges, 7,4x7,4 m nagyságú ház volt, sárba rakott falait gondosan építették. A városfalak mentén talált épületekhez hasonlóan - a TV ÍV. század fordulóján jöhetett létre, amikor a külső városnegyedekből, a környékből beköltöző nagyszámú menekült a város minden szabad helyén lakóhelyet épített maga és családja számára. Via ad portum 27
