Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
A város és épületei
nem szegélyezték épületek: a város keleti határa egybeesett az útelágazással. A hármas útelágazásnak közlekedés szempontjából figyelemreméltó jelentősége volt: A Sopianae-Aquincum útvonalon haladók számára nem volt szükséges, hogy keresztülhaladjanak a városon. LII. épület. A város keleti részében egyetlen ponton folyt feltárás: 60 méterre a városkaputól. Itt 2,50 m vastag feltöltés alatt egy n/m. századi épület falai kerültek elő. A falak egy része egy 4,90*3,60 m méretű szobát fogott közre, de további helyiségek kiinduló falai is megállapíthatók voltak. Egy falsarok, amelynek összefüggése az épülettel még nem tisztázott, lelőhelye volt egy különlegesen finom Apis-bika kisbronznak. Dél Feltárások nélkül, egyedül a légifelvételekre hagyatkozva úgy tűnnék, hogy a városnak ez a része volt a legkevésbé jelentős és beépített. A feltételezett épületcsoportok az összefüggő településtől leszakadva a Sárvízbe vezető északkelet-délnyugat irányú vizesárokig értek: ez a korábban széles, mocsaras vízfelület (amelyet a múlt században mesterséges mederbe tereltek) adhatta a római korban is a város déli határát. A városrész eltérő jellegét azok a funkciói adták, amelyekről a központtól északra, keletre és nyugatra nem tudunk: falusias település, katonai territorium, temetők. Nyugat A Sárvíz nyugati oldalán egyetlen helyen folyt feltárás. 1954-ben, a jelenlegi híd építési munkái során a hidtól délre IV. századi sírok kerültek elő (.Nyugat-Herculia 1. temető). A Tácra bevezető út északi oldalán lévő terjedelmes táblán a talajművelés számos faragott követ hozott felszínre, de mintegy 800 méter hosszúságban a felszíni leletek is kiterjedt településre engednek következtetni. A légifelvételek elsősorban a folyó jelenlegi mesterséges medrének {Nádor csatorna) nyugati oldala mellett mutatnak hosszú sorban összefüggő épületsort, amely az ásatásra bevezető út déli oldalán is mintegy 200 m hosszúságban nyomon követhető. Elszórt nyomok mutatkoznak az út északi oldalán Tác felé is, mintegy 500 m hosszúságban, ezek azonban már inkább a várost körülvevő kisebb házcsoportok, majorságok lehettek. A nyugati városrész a Körtvélyesi dűlőig terjed. Itt, kisebb dombon kiterjedt épület (villa?) emelkedett, amelynek szántás közben előkerült maradványai között kisebb mozaik-darabok voltak. Az épületet észak felől mesterséges vízmedence zárta le, ma is nyomon követhető partvonallal. 75
