Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
A város és épületei
újjáépítésére, a romok elegyengetése után teljesen új lakónegyed alakult ki. A IV. századi lakóház részben a LXXXI. épület maradványai fölött emelkedett. Egyértelműen csak déli oldalát lezáró porticus a. határozható meg, belső falakból nem maradt semmi, elsősorban a IV/V. századi temetkezések pusztították el ezeket. A porticustól északra látható két kisebb helyiség esetleg a XXVIII. épület északi frontját alkották. Ebben az esetben a ház észak-dél irányban 18,30 széles volt. Az északi traktus hovatartozása azonban kérdéses: a meglévő déli falak (porticus) és az északi helyiségek között a korábbi periódusban az említett utca húzódott (D 2 utca), amelynek vonalát egyetlen IV. századi fal nem vágta át. Nem zárható ki annak lehetősége, hogy a D 2 utca e szakaszát délről a XXVIII. épület, északról egy keskeny helyiségsor (XXXVIIIa. épület) határolta. A XXVIII. épület déli frontja a porticusszal szabad térre nézett. Dél felé több épület maradványa nem került elő, mai ismereteink szerint a II. és a XXVIII. épület volt dél felé Herculia két szélső háza. II. épület. A déli városrész - eddig ismert - legjelentősebb épülete a LXXXII. épülettől keletre épült fel (II. épület), 41,5x35,5 m terjedelemben. A ház falait és terrazzopadlóit részben tönkretette a XIX. században emelt és a II. világháborúban elpusztult vincellérház, illetve a hozzá csatlakozó istálló, ól, fészer. A lakóház központját két nagyobb, padlóalatti fűtéssel ellátott szoba alkotta, a délit keleti oldalán apszis zárt le. A két termet az északi, keleti és a déli oldalon keskeny (2,80-3,40 m széles), különböző hosszúságú helyiségek vették körül. Ezek közül a középső, az északi oldalon, praefurniumkérA szolgált, azaz a futőtér volt. A nyugati helyiségsorhoz csatlakozott, annak északi felében a lakóház fürdője, két kis apszissal, hideg, langyos és forró fürdő számára kialakított kis helyiségekkel, az északi apszis mellett vízelvezető csatornákkal. A ház keleti oldalán hosszabb helyiség nyílt ki az épület tömbjéből, déli sarka mellett kis, négyszögalakú szobával. Itt jöttek felszínre a ház legszebb falfreskói, a vörös, fehér, fekete, zöld, sárga mintájú töredékek között omamentális díszüek és egy emberarc is volt. A folyosószerű helyiségek egy része nyitott lehetett: ezt díszíthették a kis vörös oszlopok, amelyek a via Amasia kősorában láthatók. A ház építési idejére a talált nagyszámú érem ad bizonyos kiindulópontot.A pénzek első sorozata Nagy Konstantin uralkodásának késői szakaszából, a 330-337 évekből való. Az utolsó érmeket 365/66 években verték. Úgy tűnik, a 330-as és 60-as évek között a házban olyan tevékenység folyt, amely jelentős pénnzforgással függött össze. Arra vonatkozóan semmi adat nem áll rendelkezésre, hogy a ház e gazdasági jellegű tevékenység előtt is fennállott volna, az azonban nem valószínű, hogy a pénzforgalom megszakadása az épület pusztulását is jelezné. Égés, rombolás nyoma nem maradt fenn. Évtizedekkel később a fürdő padlóját átvágó téglasír annyit kétségtelenné tesz, hogy a ház körül kialakult temető használata idején az épület már lakatlan volt. A házat lakói, vagy használói bizonyosan 378 után hagyták el, amikor a hadrianopolisi csatavesztés következtében a dunavidéki provinciák, különösen Pannonia, folyamatos barbár támadások és betelepült népek zaklatásának voltak kitéve. A falakon kívül élő lakosság a 66
