Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
A város és épületei
helye. Egyébként maga az építmény későbbi keletű. Valószínű, hogy a marcomann háborúkat követő újjáépítés során, vagy éppen Septimius Severus látogatása alkalmával emelték: nyugati fala ráépült a 13. század elejére keltezhető XXIV. épület keleti falára. Falai vastagsága alapján esetleg magas, reprezentatív célú tér lehetett, kiemelt hely a csarnokkal kapcsolatos szertartásokban. A IX. épület-tői nyugatra, tőle keskeny folyosóval elválasztva egy másik nagy csarnok nyílt {VII. épület). Bejáratát ugyanaz az oszlopsor díszítette, mint a IX. épületét, tengelyében, az area sacra előtti térre külön lépcső vezetett le. A csarnok 60 méter hosszú, 12 méter széles volt, északi vége apszissal zárult. Ennek közepét négyszögletes pódium foglalta el, amelynek a csarnok felőli oldalának közepét párkányos fal, két oldalát egy-egy téglalépcső foglalta el. A pódium padlózatát a fürdőkből ismert nagy bazaltoszlopok tartották, a padló alatti térből keskeny csatorna vezetett ki kelet irányban. Lehetséges, hogy a pódium és közvetlen környéke alkalomszerűen melegíthető volt. A padló alatt talált nagy tömegű égett gabonamag, amely a párkányos fal előtt is előfordult, az építmény más jellegére mutat: a nagy csarnok tengelyében, annak szintjéből kiemelve, a pódium áldozat bemutatására szolgált. Innen való egy ládika elefántcsont borítása dionysikus jelenettel: e helyen aligha lehet kétséges, a ládika a pódiumon folyó szertartások kelléke volt. Amíg a templom és előterének feltárása nem fejeződik be, nem dönthető el, ez az oltár a csamokbn folyó szertartások egyik helyszíne volt-e, vagy benne kell-e látnunk a provincia főoltárát. A hosszú csarnok feltehetően nyitott volt, megmaradt, feltűnően vastag falai eredetileg sem emelkedtek derékmagasságnál feljebb, nagyobb felületen megmaradt a fal felső lesimítása. A falat külső oldalán - a IX. épület pilléreinek ritmusában - széles támpillérek erősítették, amelyek hatalmas oszlopokat hordtak: az egyik támpilléren az oszlop helye is megmaradt. Az oszlopok töredékben sem kerültek elő, apró gránitdarabok azonban arra mutatnak, hogy az Augustus-templomhoz hasonlóan itt is olyan tarsusi és pergamoni gránitoszlopokkal számolhatunk, mint amilyenek Székesfehérvárt, a középkori romkertben kerültek elő. A csarnok belső falait finom fehér vakolat borította, több helyen korabeli bekarcolt rajzokkal (emberi alak töredéke, futó ló) és egy ICARUS felirattal. Terrazzo padló csak a csarnok északi felében maradt meg, amelyet a marcomann háborúkig több ízben megújítottak. A csarnok ünnepélyes jellegére mutat a mindennapi életre jellemző leletanyag (edénytöredékek, állatcsontok) teljes hiánya. A háború nyomait a mindenütt jelentkező hamus rétegen kívül a nagyszámú tetőfedő tegulatöredék is jelzi, amely fölött az újjáépítés során új padlót alakítottak ki. A csarnok tengelyében ötszögű áldozati gödör került elő a padlószint alatt, - de a szentélykerület építését megelőző korszak rétege fölött - belsejében öt osztással. A gödör egyértelműen a csarnok építéséhez/felavatásához kapcsolódik, erre mutathat ötös tagozódása is, amely aligha véletlenül egyezik a középső csarnok ötös osztásával. A VII. épület keleti falát az áldozati gödör tengelyében négy oszloppal díszített 17 x 10 m nagyságú helyiség töri át, amelynek kijárata nyílt a VII. és IX. épületek között húzódó keskeny közre. A helyiséget keleti oldalán támfal zárta le, amelyet két oldalt valószínűleg lépcső tört át - a falak pusztulása miatt ez egyértelműen nem állapítható meg. Az oszlopos tér alighanem kis belső udvar lehetett (2. udvar), amelyből feljáró vezetett a magasabb szinten emelkedő 46
