Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
A város és épületei
utca a keleti szakaszon már a korábbi nyomvonalat követte. Az utcát lezáró keleti városkapu csaknem ugyanott épült fel, mint az I. századi katonai tábor keleti kapuja. A főutcát két oldalt oszlopsor díszítette, a nyugati részen középen, a keleti oldalon mindkét oldalán fedett vízelvezető csatorna húzódott. Az utcát ismételten megújították, ezek során szintje minden alkalommal emelkedett. A nympheumok előtti járószint, amely a Traianus-kori építkezés utcaszintje, csaknem két méterrel mélyebben feküdt, mint a IV. századi kövezet. A legkésőbbi útjavítás már az V. század elején történt. Tabernae (IV. épület). A decumanus maximus déli oldalán az első feltárt épület egy 70 m hosszú, keskeny építmény, kétszer tíz helyiséggel. Az épületnek a főutca felöli oldalán oszlopsor alapzata maradt meg, itt fedett porticus-szal lehet számolni. Az épület déli oldalán a falat félpillérek erősítették meg. Ezek ritmusa nem egyezik az oszlopsoréval, éppen úgy, mint a két helyiségsort elválasztó falat erősítő nagy téglapillérek. Az utóbbiak egy későbbi átépítéssel hozhatók kapcsolatba. A IV. századi periódusban a kettős helyiségsor feltehetően a főutca mellett kiépített üzletsor volt, bolthelyiséggel és raktárral. Az V. században alighanem megváltozott az épület rendeltetése: a kereskedelem elsorvadása az üzletsor fenntartását nem tette indokolttá. A megváltozott rendeltetéssel függtek össze a nagy belső pillérek: lehetséges, hogy az épületet ettől kezdve horreumként, magtárként használták, azokban az évtizedekben, amikor fosztogató barbár csapatok hetekre, hónapokra falak közé zárták a városlakókat. A helyiségek padlójában itt-ott mutatkozó falak a korábbi építkezések maradványai. A többszörös egymás fölé építkezés az üzletsor keleti felében figyelhető meg. Középkori templom (XXVI. épület) és temető. A tabernae fölött, a település legkésőbbi periódusában kis falusi templom állt, szűk belső terét mély apszis zárta le a keleti oldalon. A templomot kerítéssel övezett temetőkert vette körül (füvesítés jelzi kiteijedését). A szűk kertben (amelynek déli fele még feltárásra vár) kilenc évszázadon át helyezték örök nyugalomra Herculia, majd Föveny lakóit. A legkorábbi sírok a VU. századból, az avar uralom idejéből valók, a legkésőbbiek a XVI. századi török hódítás első éveiből. A templom csak a tatárjárás után épült fel: ekkor semmisült meg a római kori bazilika, amely körül a legkorábbi sírok találhatók. XXVII. épület. A tabernae alatt egy II-III. századi épület falai láthatók, amelyek maguk is két építési periódushoz tartoztak. Az első korszakban, a II. században, az épületet a decumanus maximus és a cardo maximus felöli oldalain oszlopsoros porticus zárta le, maga az épület egyetlen nagy helyiségből (15x12 m) állott. A decumanus maximus felöli oldalon az egyik oszlop alapzatát felirat ékesítette: 16. [----]/ Magn[-----] | pro salute \ templensium | L(ucius) Virius L(ucii) fil(ius) Mer\cator sacerd(os) | v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito). Azaz: egy meghatározhatatlan, Alföldy Géza kiegészítése szerint Dii Magninak «a templomhoz tartozók üdvére L. Virius Mercator sacerdos (pap) fogadalmát szívesen teljesítette». A feliraton említett templum - mint említettük - a császárkultusz szentélykörzetét jelentette, e mellett azonban valószínű, hogy a 31
