Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
A település és története
A TELEPÜLÉS ÉS TÖRTÉNETE A táci római település a Kr. u. I. században stratégiailag fontos utak kereszteződésében, a Sárvíz folyó átkelőhelyének keleti oldalán jött létre. A római hódítás korszakában — ez Pannonia keleti részén az 50 körüli éveket, Claudius császár korát jelenti -, Pannonia e térségében két korai főútvonalnak volt különleges jelentősége: az egyik Itália felől vezetett a Balaton déli oldalán a legfontosabb dunai átkelőhely, Óbuda felé. Ez az út Poetovionál csatlakozott az Itáliából észak felé vezető Borostyán-útba. A fontos csomópontot a pannoniai légiók egyike tartotta megszállva. A másik út a balkáni római provinciákból vezetett észak felé, a komáromi dunai átkelőhely irányába. A korai császárkorban Sirmium - Pannonia későbbi legnagyobb városa, egyes időszakokban császári székhely - ugyancsak legiostábor volt. Mind a római hódítás, mind esetleges háború alkalmával a két katonai út csomópontjának birtoklása elsőrangú fontosságú volt a Birodalom számára. A rómaiak Claudius alatt katonai táborokkal szállták meg a birodalmi határt jelentő Duna partját. A belső területeken mai ismereteink szerint ebben a felvonulásban egyetlan tábor épült fel Gorsium területén, a felvonulás és az utánpótlás biztosítására. A széles, de sekély Sárvíz ellenőrzése nemcsak stratégiai szempontból volt szükségszerű: az előkerült kiépített kikötő szállítási lehetőségeket is jelentett a fontosabb déli centrumok felől. A táci katonai tábor a Duna vonalának Claudius-kori katonai megszállásához fontos időpontokat ad. A többi tábor felépítéséhez hozzávetőlegesen keltezhető feliratok, itáliai terra sigillatak és érmek adnak útmutatás. Gorsium első helyőrségét az ala Scubulorum 500 fős lovascsapata adta, amely a 40-es években Moesiaban, a Dunától délre állomásozott. Két téglabéiyege alapján ezt követően Gorsiumban tartózkodott, majd a 68/69. évi polgárháború után felvonult a Rajnához, Felső-Germaniába. Szerencsés módon egy katonai diploma és egy sírkő alapján szűk időhatárok közé szorítható az alakulat megjelenése a Sárvíz melletti táborban. A katonai diplomát 74. május 21-én állították ki a pannoniai származású Veturius számára, aki leszerelése után szülőföldjén, Sikátorban telepedett meg. Sorozása idején, 49-ben a lovascsapat már Pannóniában, Gorsiumban tartózkodott. A másik emlék T. Flavius Celsus veterán sírköve, aki 25 éves szolgálatát még Moesiában kezdte, leszerelésére már Vespasianus császár alatt került sor (tőle kapta a Flavius noment), tehát legkorábban 69-ben. Sorozására így legkorábban 44-ben, legkésőbb 48-ban kerülhetett sor. A lovascsapat - és feltehetőleg a többi felvonuló alakulat is - ennek alapján valamikor 45 és 48 között foglalhatta el új állomáshelyét Pannóniában. A germaniai frontra távozott ala Scubulorumot a következő évtizedekben más alakulatok váltották fel. Ez közül egy sírkő tanúsága szerint egy ideig itt tartózkodott a cohors I Alpinorum equitata, továbbá feltehetőleg az ala I Tungrorum Frontoniana. A tábor Traianus császár második dák háborújáig állt fenn: megszüntetését a háborút követő új katonai helyzet indokolta: a belső katonai táborra a Duna-menti határvédelem (limes) teljes kiépülése után már nem volt szükség. A tábor megszüntetését téglabélyegek alapján szűk időhatárok között tudjuk meghatározni. A katonai tábor árkában (fossa) a betemetési réteg alatt a legio X Gemina téglabélyege került elő. Ugyanennek a légiónak azonos típusú, tehát egykorú téglabélyegei a legkorábbi -15
