Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
Az írott források
Historia Domusába és egyéb iratanyagába való betekintés teremtett lehetőséget.93 Most már régészeti és írott forrásokkal egyaránt igazolható, tiszta képet nyerhettünk a gótikus torony és a török palánk építéstörténeti kapcsolatáról, továbbá a ref. templomhoz kötődő (az eddig ismert tények nyomán valótlannak tűnő, de magát mégis makacsul tartó) helyi hagyomány tényleges valóságmagváról. A gótikus templomtorony a község ma is működő, kiemelkedő műemléki értéket képviselő római kát. templomának tőszomszédságában áll.94 A falu akkori földesura, Ürményi József országbíró által emeltetett (1819-1824), hatalmas klasszicista épület leírásakor az 1829. és 1845. évi Canonica Visitatiok egyaránt megemlítik, hogy az ódon harangtorony - azáltal, hogy "nagyműveltségű kegyura, mint a magyar múltnak jeles emlékét meghagyta" - immár a harmadik templomot szolgálja. Az 1747. évi Canonica Visitatio szerint az e toronyhoz tartozó, legkorábbi templomot "a török pusztítás idején profán célokra használta az ellenség, várat és erősséget alakított ki belőle. Miután a keresztények Budát visszafoglalták, a törökök attól féltek, hogy a keresztények erősségül használják fel ellenük. Ezért lőporral töltötték fel és felgyújtották. ... ". Miután a török eltávozott, a helység nagyobb részébe református telepesek jöttek, akik a romos épületet részben helyreállították és imaháznak használták. Piculi Mihály, a komáromi jezsuita rendház főnöke,95 1714 májusában katonai segédlettel a prédikátort kiűzte. A templomot ebben a formájában még hét éven át használták a katolikusok istentiszteletre.96 Ugyanezt erősítik meg, egyben további részletekre is fényt derítve, a Válón 1721-ben kelt investigationális jegyzőkönyvek.9' Egy, a váli ref. Lelkészi Hivatal tulajdonában levő példány szerint98 az egyik tanú így vall: "Hogy ki építette a váli templomot eredetileg? — nem tudja, hanem azt biztosan tudja, hogy mikor a török ezt a földet elpusztította, a templom is ezen a helységben elpusztulván megégettetett a szentegyház a tatai katonák által. És midőn a török Bécs alól elűzetett, azon időtől fogyást a helvét confession levőknek birodalmában volt a templom a hozzá tartozó parókiával és oskolával együtt, a földesurak, a komáromi jezsuiták engedelméből. A mikor elpusztult a templom, az ott való reformátusok felépítették, békességben is bírták mindaddig, amíg a katholikus pap belé nem szállott, aki ezelőtt 6 esztendővel vitetett oda. " E vallomás hitelét erősítik a jegyzőkönyvek más forrásból ismert részletei.99 Ezzel teljes összhangban áll, s a reformátusok váli megjelenésének idejét pontosítja az Eötvös Lajos által közreadott újabb jegyzőkönyv-részlet,100 melyről egyben Vál legkorábbi hiteles pecsétje is ismert: - "megszállása lett 93 A lehetőséget Mezei István plébános teremtette meg, segítségét ez úton köszönjük. Az itt fellelt forrásanyagból kiemelendő jelentőségűnek bizonyult Horváth Kálmán esperesnek a plébánia templomára vonatkozó, magyar nyelven is kivonatolt dokumentum-gyűjteménye, amely számos, tudomásunk szerint eddig kiadatlan egyházi levéltári anyagot tartalmaz. Magába foglalja többek között az 1747. évi (eredetije a Veszprémi Púspökségi Levéltárban), az 1765, 1778, 1788, 1791, 1793, 1800. és 1801. évi (eredetijük a Székesfehérvári Püspökségi Levéltárban), valamint az 1818, 1827. és 1829. évi (eredetijük a Váli Plébánia Okmánytárában) Canonica Visitatiokat, továbbá számos protocollumot, naplót, összeírást, stb. (pl. Dravetz József veszprémi kanonok protocolluma, Protocoll. V.A. Dioc. Diet. Albensis 1737-77; P.Bíró Márton veszprémi püspök naplója, stb.). A dokumentum-gyűjtemény szakszerű levéltári közlésére még nem került sor, anyagának jellegére, összetételére utalások, hivatkozások találhatók: HORVÁTH 1970. 102-107. Az általunk használt, kivonatolt változat fénymásolt példánya megtalálható a Fejér megyei Múzeumok Könyvtárában (Székesfehérvár), Kézirattár: H.89, ltsz. 33.660. 94 GENTHON 1951. 207; 1959. 406-407; 1974. 443, HORVÁTH 1970. 102-103. 95 Vált a komáromi jezsuiták elvben már az 1630-as évektől birtokolták, de realitása ennek csak a török után lett (FARKAS 1971. 173). 1691-ben viszont már aktív birtokosok: Komárom vármegyénél tiltakoznak, mivel a tabajdiak jogtalanul használják a határt legeltetésre (VÁLI REG. No. 9). Mindezt meglehetősen szövevényes birtokviták kísérték. A korábbi tulajdonosok jogai a török uralom alatt is továbbéltek. Amikor 1579- ben Jakusits Ferenc győri alkapitány életfogytig megszerezte Vált (KÁLDY-NAGY 1985. 685), a Sárkány család örököse, Czobor Imre, azon kéréssel fordult Rudolf császárhoz (1580-ban), hogy Mohács után még az Endrédi Somogyiak által elorzott, majd érthetetlen módon a többi Somogyi-földekkel együtt Révay Ferencre átruházott részbirtokokat kapja vissza (KÁROLY 1896. V., 436-438). Kérése azonban sikertelen maradt, mert Vál egésze Jakusits kezén maradt, majd halálával a jezsuitákra szállt, királyi ügyész szavatolása mellett. Egy 1724. évi okiratból tudjuk, hogy 1587-ben (Rudolf jóváhagyásával, zálogképpen) még mindig Jakusits Imre és Ándrás kezén volt, s csak 1637-ben, Jakusits György püspök hagyományozta véglegesen a jezsuitákra (VÁLI REG. No. 5). A Sárkány család legkésőbbi leszármazottai (Illésházy grófok) még 1782- ben, a jezsuita rend eltörlése után is kísérletet tettek Vál visszaszerzésére, ezt azonban már 1775-ben megkapta Ürményi országbíró (KAROLY 1896. V, 436-438). 96 1747. és 1818. évi Canonica Visitatiok. 97 Fejér vármegye szervezetét 1692-ben állították vissza, s ettől kezdve gyakran érkeztek a vármegyéhez olyan kormányszéki leiratok, melyeknek célja a katolikus egyház erősítése volt. 1709-ben rendelték el a katolikus templomok és egyéb javak katolikus egyháznak való visszaadását. Ez azonban még nem adott teljes jogosultságot a templomok elfoglalására. Ezért 1721-ben gr. Koháry István országbíró parancsára megyeszerte vizsgálatokat, "investigatiokat" készítettek, többek közt a vértesaljai ref. egyházmegyéhez tartozó Válón is: a templom eredetének és tulajdonosi illetékességének kérdésében (SCHNE1DER-JUHÁSZ 1937. 238-243). 98 , Eredetije a váli Ref. Egyház Jegyzőkönyveiben, másolata HORVATH K. dokumentum-gyűjteményében. 99 KÁROLY 1896.1,489-490. 100 EÖTVÖS 1869. 66-67. 16
