Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
Függelék
36. kép 2: (89.1.65.) Négyzetes szájnyílású tál alakú kályhaszem. Barna színű, szürkés foltokkal. Pereme egyenes, sarkai csőrösre kihúzottak. A belső oldalon az alsó harmadnál finoman bemélyített körbefutó vonalak. Erősen kiég. A szájnyílás méretei: 18 x 17,3 x 18 x 18 cm, mélysége: 8,5 cm. 36. kép 3: (89.1.64.) Négyzetes szájnyílású tál alakú kályhaszem. Színe bamásszürke. Pereme egyenes, sarkai kiegészítettek. A belső oldalfalon, az alsó harmadnál finoman bemélyített két körbefutó vonal. Kiég. A szájnyílás méretei: 18,4 x 19 x 18,7 x 18,7 cm, mélysége: 8,5 cm. A rk. plébánia helytörténeti gyűjteményének szórvány leleteiből: 37. kép 1: Redukált égetésű, szürke korsó nyaktöredéke. A perem felé erősen szűkülő nyakat bordák tagolják. 37. kép 2: Redukált égetésű, szürke színű, egykor füles korsó szűrőbetétes nyakának töredéke. A nyak hosszú, bordákkal tagolt, a száj felé kissé kiszélesedik. 37. kép 3: Tojásdad alakú, mázas török kiöntőcsöves korsó oldaltöredéke, a nyak és a kiöntőcső indulásával. Testét felső harmadában sárgásbarna színű máz fedi. 37. kép 4: Köpüs vas lándzsacsúcs, hajtott, nyitott köpüvel, hosszú, nádlevél alakú pengével, melynek hátoldalán enyhe gerincéi fut. H: 63 cm. 37. kép 5: Keleti (perzsa) típusú török szablya ívelt pengéje, markolata valószínűleg hagymafejes volt. H: 100 cm. 37. kép 6: Pipa töredéke. Fejének alsó része lapított félgömb alakú, felső része töredékes. Szára hét oldalú hasáb alakú. 37. kép 7: Sgraffito díszes török talpas tál alacsony gyűrűs talpának töredéke. A tál öblét központi körhöz csatlakozó négy palmetta-levél díszíti, a levelek erezetét párhuzamos vonalak stilizálják. Barna és zöld színekkel festett. Tá: 7 cm. KÖLTŐ LÁSZLÓ: A török réz edények anyagvizsgálatának eredményei A magyarországi török kori réz- és bronz tárgyak vizsgálati programja keretében 7 db váli tárgyon 13 mérést végeztünk el. Az analíziseket a Somogy megyei Múzeumok Igazgatóságán üzemelő röntgenemissziós analizátoron hajtottuk végre, 1-125 izotóp gerjesztéssel. A vizsgálatok célja egyrészt az adatgyűjtés, másrészt megkíséreljük statisztikai módszerekkel meghatározni, hogy van-e a török kori réz tárgyak között az elemi összetételük alapján elkülöníthető csoport, különböznek-e a török, a balkáni és a magyarországi tárgyak, egy-egy összetett tárgy elkészítéséhez azonos, vagy különböző összetételű anyagokat használtak-e. A most vizsgált csoport eredményeiből a tárgyak kis száma miatt az egész török ill. török kori anyagra egyelőre természetesen nem lehet általános következtetéseket levonni, bár ezek anyagának közös jellemzője, hogy igen kis mennyiségű ötvöző anyagot (Sn, Pb, Sb) tartalmaznak. Ezen kívül egyelőre a viszonylag magas - az ónnal (Sn) kb. azonos mértékű - antimon (Sb) tartalom tartható olyan tulajdonságnak, ami jellemző lehet ezekre a tárgyakra. Annyi máris látható azonban, hogy egyetlen tárgynak hasonló, de nem feltétlenül pontosan azonos anyagból készültek a különböző alkatrészei. Megjegyzések: A "törökl" jelű tárgy összetétele tájékoztató jellegű, a tárgy erősen megégett, így a kapott eredmény nem reális. A "török2" jelű tárgynál feltételezhető volt, hogy ónozták a felületét, azonban a vizsgálati eredményből ez nem igazolható, mivel az ónnal ötvözött bronzokban az itt mérhető, kh. 5% óntartalomnál magasabb érték is gyakran előfordul. (Ls. ebben a sorozatban is, a "török5" jelű tárgy közel 7,5% óntartalmát.) 58
