Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
A tárgyi emlékanyag
formailag eléggé eltérőek a magyarországiaktól. Bulgáriában például ebben a korban, de különösen a 18. század után, a füles üstöknél a gömbös vagy közel gömbös forma meglehetősen ritka.187 188 Az ottani gömbös testű variánsok azonban nagyfokú hasonlóságot mutatnak a 16-17. századi magyarországi példányokkal. A balkáni és anatóliai néprajzi adatok szerint a réz üstök sok esetben vizesedények, vödrök, amiket alkalmaznak vízhordástól, vízhúzástól kezdve fejésig mindenre. Ugyanakkor nagyságtól és bizonyos mértékig kicsit formától is függően, főzésre, ételhordásra s olykor még vallási célokra is használják őket. A funkciót - különleges, például egyházi rendeltetésnél - az edény díszítésével is hangsúlyozzák. Az egyszerű, díszítetlen magyarországi hódoltság kori darabok vödrök, vagy olyan edények lehettek, melyek a néprajzi adatok alapján szabad tűz fölé vas háromlábra téve vagy felfüggesztve189 vízmelegítésre, esetleg leveses ételek főzéséhez190 szolgáltak. Török nevük "bakraç" (= bakracs), mely mint török jövevényszó, a balkáni szláv nyelvek mellett a magyarban is megtalálható, ez utóbbiban "bogrács" alakban.191 Kupa (21. kép 2). A füles, hengeres testű ivóedények, kupák az adott korban fémből és kerámiából készítve általánosan elterjedtek nemcsak az oszmán birodalomban, hanem Európában is. A fémből formált változatok gyakran fedéllel fordulnak elő. A váli kupához párhuzamként magyarországi hódoltság kori török emlékanyagból idézhetünk egy egyszerű réz ivóedényt Székesfehérvárról és egy réz kupát Szolnokról,192 továbbá egy díszes fedeles ezüst kupát Egerből.193 Analógiákat vörösrézből a 16-19/20. századi balkáni és anatóliai emlékanyagban is találunk, ezek sok esetben díszítettek.'94 A mázas kerámiakupák közül a nyugati kultúrkörben is kedvelt 16-17. századi izniki termékek emelkednek ki.19' A típus variánsainál az oldalfal egyenes, hengeres, vagy a perem illetve a fenék felé szűkül, a fül vagy ívelt, vagy derékszögben megtört. A szóbanforgó edényeket nagy területen mind fémből, mind pedig kerámiából napjainkban is általánosan használják. Török nevük "ma$rapa". A kiöntőcsöves korsók hódoltság kori török réz edényeink között a legjellegzetesebbek, épen vagy töredékeikben számos töröklakta helyszínen kerülnek elő.196 E korsók többségének közös jellemzője a körte alakú, sokszor két oldalán lapított test, a hosszú, keskenyebb vagy szélesebb nyak, melyet körbefutó borda tagol, és a hosszú, karcsú ívelt kiöntőcső. Gyakoribbak a díszítetlen s az egyszerű bepontozással díszített pédányok. A váli darab (21. kép 4) ez utóbbiak közé tartozik, testének lapított oldalait kör alakban (közepén ponttal) finom bepontozás, illetve fülét is két sorban bepontozás díszíti. A formai jegyeket és a díszítést tekintve hasonló, de kissé zömökebb egy szolnoki197 és egy pécsi korsó,198 de ezek sorába illeszkedik, kisebb 187 SLAVOV 1974. No. 350-351. 188 FEHÉR 1968. 284; K.OÇAY 1957. 15, Lev VIH. alul balra, Lev.IX. felül; BALAMAN 1982. Rés. 17-18; DOŐEVA-POPOVA 1973. 314-319; SLAVOV 1974. No. 321-358; MAGYAR 1913. 143, 1-2. ábrák; MUKA 1979. Pl.IH, Pl XVI; 1984 Tab.IX-X; 1986. Tab.K-X; RJZA 1985. Tab.L 189 MAGYAR, MUKA és RIZA idézett munkáinak ábrái alapján a Balkánon a főzés a következőképpen történik/történt: a bogrács a házon belül, a konyhahelyiség közepén a tetögerendáról lóg le egy téglákkal, kőlapokkal körülrakott, vagy kirakott tüzelöhely fölé. A bográccsal történő főzés egyébként a mai Magyarországon is elterjedt (nem feltétlenül török hatásra, bár a főzőalkalmatosság mai magyar elnevezése török eredetű: lsd. 191. jegyzet) és nyugati kultúrkörben is kedvelt. 190 Gaál Attila megfigyelései is azt erősítik, hogy a bográcsokat szabad tűznél történő főzéshez használhatták (GAÁL 1991. 200). 191 KAKUK 1966. 69; 1977. 97-98; KAYAOGLU 1987. 195, 218 192 A váli edényhez a legközelebbi párhuzam a székesfehérvári török leletanyagban fordul elő (KM. Ltsz. nélkül, Siklósi Gyula szíves szóbeli közlése). Az egykori szolnoki vár területéről ismert réz kupa nagyobb, a válitól eltérő fenékmegoldású, pereme alatt bekarcolt, olvashatatlanná kopott tugra-szeríí tulajdon- vagy mesterjegy látható (KOVÁCS 1984a. 84, 4. kép 1). Kupa felső részének töredékét közük továbbá a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből, mely a Margitsziget melletti Duna-mederből került elő (FEHER 1962. 156, Pl.XXH. 14). 193 FEHÉR 1963a. 194 Bulgáriából egyszerű füles ivóedények: SLAVOV 1974. No. 381, 385; anatóliai recens anyagból: K.OÇAY 1957. lev XXIIl, Bosznia-Hercegovinából díszes, fedeles kupák (17. század vége-18. század): KARAMEHMEDOVIC 1980. sl. br. 180; Anatóliából díszes, fedeles 16. századi példányok: FEHÉRVÁRI 1987. 206. kép (Keir-gyűjtemény, Richmond), ÔLÇER 1985. Kat. Nr. 6/15 (Kunstmuseum, Düsseldorf). 195 MILLER 1972 103, 105. oldalakon levő képek; ISLAM 1977. Kat. No. 601-602, 606; ANATOLIAN CIV 1983. m, E160, E167; ZICKNISSEN 1985. Kat. Nr. 2/28, 2/37-38; ATASOY-RABY 1989. passim. 196 Újvidék (Novi Sad), Késmárk (Kezmarok), Buda-Vár, Duna-meder, Székesfehérvár, Szigetvár, Pécs, ism. lh.: OBERSCHALL 1944. 361-362, CXn.t. 1-3, 5-7; FEHER 1959. 121, Xl.t. 1-2; 1962. 157-160, Pl.XXIV 1, 7-9, Pl.XXV 5-7, Pl XXVI. 1-3, Pl.XXVD. 5; Esztergom: FEHÉR 1968. 279, 27-34. ábrák; Szekszárd-Újpalánk: GAÁL 1983. 164, 3. kép 8. = 13. kép 8; Dunaföldvár-Alsórév: GAÁL 1991. 191, 1. kép 2; Szolnok, Törökszentmiklós: KOVÁCS 1984a. 79-80, 3. kép 1-2; Segesd: MAGYAR 1988. 151, 27. kép; Babócsa: MAGYAR 1990. 24. kép 1. 197 KOVÁCS 1984a. 79, 3. kép 2. 198 FEHÉR 1959. 121, Xl.t. 2. 35 T
