Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
A tárgyi emlékanyag
rokonpéldányokat ismerünk Szeged-Ötömösről,167 Ágasegyházáról,168 Hingáról,169 ezek, anyagukat, lapított gömb-formájukat tekintve, azonosak a 2. sírban találtakkal, de nagyobb méretűek azoknál. A váli darabokhoz hasonlóak kerültek viszont elő Perkátáról, többek között e nagyobb típussal vegyesen felfűzve, szintén Anjou-kori sírokból.170 A 21. sír gyöngyei (14. kép 1) esetében szintén nem dönthető el egyértelműen, hogy nyakban hordott gyöngysorról vagy esetleg a későbbi beásás (amely a halottat gyakorlatilag "lefejezte") által elpusztított gyöngyös párta kipergett szemeiről van-e szó. A koponya hiányában (patinanyom nem bizonyíthatja) csak annyi állítható, hogy párhuzamait elsősorban a 15. századi esztergált csontgyöngyökkel - fémspirá-171 lókkal - apró véretekkel variált pártatípusok üveggyöngyei közt találjuk meg. Övre utaló lelet csak az 5. sírból került elő. Egy újkori beásás pusztítása folytán az öv szinte teljesen megsemmisült: csupán a keskeny szíjszorító lemez töredékei maradtak meg a rátapadt bőrmaradványokkal (14. kép 1-3). E rendkívül hiányos példány sajnos nem enged meg további következtetéseket, de korára nézve mindenképpen megjegyezendő, hogy az 5. sír az I. Ulászló (1440-1444) dénárjával keltezett 45. sírra volt rátemetve. A 16. és 47. sírokban előkerült egyszerű, díszítetlen, lemezes vagy félkör átmetszetű bronz karikagyűrűk (14. kép) középkori temetőink igen gyakori, de különösebb datáló értékkel nem bíró leletei.173 Több ilyen gyűrű egy kézen való előfordulására Benkő Elek173 is felfigyelt a nyársapáti darabok kapcsán. A váli példányoknál megfigyelhető volt, hogy a középső ujjra a lemezes -, a gyűrűs ujjra a félkör-átmetszetű gyűrű került mindkét esetben. A temető időrendje A mellékletekben igen szegény templom körüli temetőrészlet legkorábbi datálható sírjának az éremmel keltezett 31. sír tekinthető, mely nagyjelentőségű az egész lelőhely időrendje szempontjából is (13. kép A, 5. kép 3). A 31. sírra - a 27-30. sírokhoz hasonlóan - a török kori helyiség NY-i fala épült rá, lábtól az 1970-es évek beásása vágja (6. gödör, 13. kép A, D, 5. kép 3). A legújabbkori kincskeresők figyelmét szerencsére elkerülte a halott jobb kezénél elhelyezett halotti obulus, egy feliratozatlan, 12. századi dénár,174 A 31. sír tehát az Árpád-kori templom és cinterem létesülését a 12-13. század fordulójára határozza meg, (amit a szórvány Árpád-kori kerámiatöredékek is alátámasztanak). Érdekes - bár minden bizonnyal véletlenszerű - párhuzam vonható ennek kapcsán Vál első írott forrásemlítésével: egy 1269-ben érvénytelenített, állítólag 1186 táján kelt, kétes hitelű - a korábbiakban már említett - oklevéllel.175 A sűrű egymásra temetkezések (3. kép A, 9. kép A-B, 13. kép A) és a rendelkezésre álló rétegtani adatok - a datáló értékű leletek csekély száma ellenére is - viszonylag pontos vezérfonalat adnak a temető további, folyamatos használatának nyomonkövetéséhez, egészen a török palánk megépüléséig (1550). A temető korai, valószínűleg 13-14. századi, de a 14. század második felénél semmiképpen nem későbbi rétegéhez sorolhatók az 1, 8-9, 12-13, 19, 22. és 23. számú, melléklet nélküli sírok. Ezt a rájuk temetett, és beásásával őket pusztító, kísérő leletei nyomán (veretes párta, gyöngyök) a 14. század közepére - második felére keltezhető 2. sír bizonyítja. A 26. és 46. sírok még 1440 előtt kerültek földbe, ahogyan ezt a rájuk temetett 45. sír halotti obulusa -1. Ulászló dénárja - jelzi. Ennek megfelelően viszont 1440-nél későbbiek az 5-6, 10. 1 1, 21, 26, 29, 31, 39, 46, 50, 54, 60 sírok: SZÉLL 1940. 162, XXVII.t. 24. 168 XXXI sír: SZABÓ 1938 42, 136. kép. 169 SHAFARK-SCHULMANN 1954 Tab.V 3-4, 6, Tab VI. 2, 16, Tab.VU 1-2 170 140-141. sírok: HATHÁZI 1991.4 t 1,8 171 Legközelebbi párhuzama: Nyársapát 19. sír: BENKŐ 1980. 324, 340, lO.t. 3; hasonlójellegű, egyéb példák. Nyársapát 61. sír: BENKŐ 1980. 325, 12.t. 11; Csút 38, XXXIII, XLIV-XLVI. sírok: GEREVICH 1943. 157, és 5, 10. képek; Kiskunfélegyháza-Templomhalom 3, 15, 73, és 147. sírok: BÁLINT 1956. X.t. 5, 8-12, XEI.t, Kaszaper 18, 40, 80, 350. sírok: BÁLINT 1938. 146, 162, XX t. 7; Kaposvár-61.sz. út 25, 760, 947. és 959. sírok: BÁRDOS 1978.1.t. 22; 1987. 17, 32, 35,1.t 44, IX t. 4-9. 172 Kapos vár-61.sz út 370. és 1225. sírok: BÁRDOS 1978. VlH.t. 9-11, 1987 29, 37, XlV.t. 2; Kaszaper 154 és 362. sírok: BÁLINT 1938. 162, Xn.t. 11; Kiskunfélegyháza-Templomhalom 100. sír: BÁLINT 1956. 82, Xl.t. 20; Mohács-Földvár 48. sír: PAPP 1962. 5. kép 7; Szeged- Csengele 4 és 12. sír. HORVÁTH 1977. 116, Itt. 1-la, ffl.t. 32; Tiszaug: SZABÓ 1938. 54, 296. kép. 173 BENKŐ 1980, 339. 174 A verettípus - Réthy László szerint-ül. Bélától (1172-1196) II. Andrásig (1205-1235) bármikor forgalomban lehetett (CNH. I, 22). 175 GYÖRFFY 1987. 413. 31
