Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
A régészeti kutatások
Az 1693-ban újjáépült D-i oldalhajó eltérő külső és belső szintviszonyairól már volt szó. A D-i oldalhajó 1693. évi belső szintrendezéséhez - véleményünk szerint - jelentős feltöltési anyagot szolgáltatott a használatba vissza még nem vett, romos főhajó is, ahol ekkor a járófelületet a 13. századi szintre süllyesztették vissza. Erre utal a török kor pusztulási rétegét (11. kép A-D, 6) lefedő, újkori, döngölt, agyagos záróréteg (11. kép A-D, 5) szintadata, amely azonos az Árpád-kori templomhajó felmenő falának indítási szintjével (12. kép C, 6; valószínűleg az Árpád-kori felmenő fal bevakolásának maradványait dokumentáltuk a főhajó NY-i falának belső síkján: 11. kép B). Erről az 1690-es évekhez köthető szintről ásták le egyébként, az É-i fal tövében feltárt, rendkívül gazdag török kori és 17. század végi leletanyagot tartalmazó 4-5. gödröket129 (11. kép A-C; 6. kép 1-4), amelyeket aztán az 1720-as évek építkezéseinek idején záróréteggel fedtek le. 1721-22-ben (a D-i oldalhajó felszámolásával egyidejűleg) a főhajó újjáépítésének jegyében került sor a főhajóban - a valószínűleg a D-i oldalhajó törmelékét is felhasználó - feltöltésre, kb. 40-50 cm-es vastagságú, új járószint ágyazat kialakítására (11. kép A-D, 4). A hozzá kapcsolódó padlózat (11. kép A-D, 3) voltaképpen már csak a török kori szintviszonyokat állította vissza az 1723 és 1820 között működő, helyreállított templomban. A 15. századi periódust már padlócsonk formájában sem volt módunk rögzíteni a főhajóban, az 1721-22-ben kialakított járószint fölött csak az 1820-as évek bontási törmelékét találtuk (11. kép A-D). Az 1986/V. és 1986/VI. szelvényünket (3. kép A) a toronyhoz NY-ról csatlakozó, újkori téglaépület É-i helyiségének feltárására nyitottuk meg. Itt jegyezzük meg, hogy az elmosódott bélyegü uradalmi téglákból130 emelt újkori épület téglaanyaga azonos a torony D-i homlokzatán látható bejárat elfalazási anyagával, illetőleg a főhajó NY-i zárófalának felmenő részleteinél található darabokkal. A téglaépület annak az építési korszaknak terméke, amikor a tornyot helyreállították (1753), s a mai plébánia téglaépületét megépítették.131 Padlószintje megegyezik az 1721-22-re véglegesen kialakított járószinttel, vagyis a 15. századi periódus szintjével (10. kép B, 2; 12. kép C, 3).132 Az 1721-22. évi átépítési munkálatokkal függhet össze a téglaépület alá is benyúló (13. kép A) török kori kőhelyiség felszámolása, amelynek falait ugyanezen szintig bontották vissza, eredeti járószintjéhez képest kb. 40 cm-es falmagasságot meghagyva (13. kép B-D). A téglaépülettel érintkező faltető-szakaszok természetes alapként szolgáltak a ráépítéshez (13. kép A, E). A török kori kőépület 1721-ig való megtartására utal, hogy az 1693. évi szintrendezésig tartó időszakhoz köthető (török kori és 17. század végi anyagot tartalmazó) pusztulási réteg (13. kép B-D, 5), valamint az azt lefedő, újkori agyagos záróréteg (13. kép B-C, 4) a kőépületen belül és közvetlen környékén - az 1721. évi szintrendezésig - a török kori szintviszonyokat (12. kép C, 5) őrizte meg. A török kori építmény az 1986/V. szelvénybe eső részletének feltárásakor gazdag, 17. századi kályhaszemanyaggal keveredő, nagy tömegű, téglavörösre átégett agyagtörmelék is napvilágra került. Ennek alapján biztosnak tűnik, hogy a helyiség DNY-i, toronyhoz illeszkedő sarkában szemeskályha állt. Omladékának feltárására sajnos nem nyílt mód, pusztulását részben a téglaépület - török járószintig lenyúló - K-i alapfala, részben az 1973. évi feltárást követő bolygatás okozta133 (13. kép A, 5. kép 3). A kályhamaradványok ez utóbbi, a középkori cinterem legalsó sírrétegéig hatoló beásásból kerültek elő (a téglafal tetejétől számított mélysége -2,2 m). A szemeskályha kora a bolygatott rétegviszonyok miatt nem határozható meg pontosan. A kályha lehet török kori, de miután a helyiség az 1720-as évek elejéig fennállt, nem zárható ki, sőt valószínűbb, hogy az a török kor utáni rövid periódushoz tartozik: a kályhaszemek inkább ez utóbbi kormeghatározást erősítik. 129 4. gödör: átmérője 110/120 cm, mélysége az 1986. évi járószinttől -370 cm, az 1721/22. évi járószinttől -265 cm. 5. gödör: átmérője 105 cm, mélysége -220 cm a jelentkezési szinttől mérve. 130 A téglaméreteket Csukás Gy. felvette: 29 x 15 x 3 cm, 29 x 15 x 5,5 cm. 131 HORVÁTH 1970. 105. 132 Az újkori téglaépület sárga, döngölt, agyagos padlószintjén (13. kép B-E, 2) talált I. Ferenc (1792-1835) 1800-ban vert 3 krajcárosa (ltsz. 88.1.701) minden bizonnyal nem a megépülést, hanem az elbontást keltezi, amely a szomszédos telken 1820-ban megindított klasszicista templom építésével függ össze. 133 Csukás Györgyi dokumentáció, IKM. Adattár, Vál, ltsz. 927, 6 24
