Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
Az írott források
I. AZ ÍROTT FORRÁSOK VÁL ÉS TEMPLOMA A KÖZÉPKORI FORRÁSOKBAN Vál első írásos említése egy kétes hitelű oklevélhez kötődik, amely szerint dézsmált (a hamisítók szándéka szerint egész Vállal együtt?) már 1186 előtt az ercsi monostornak adta volna Tamás nádor. Ezt az adományozást azonban IV. Béla érvénytelenné tette 1269-ben, s a dézsmákat visszajuttatta a veszprémi püspöknek.14 Vált - a későbbi, 13-15. századi, igen gazdag okleveles anyagból ítélve - valójában egykori várjobbágyok és királyi serviensek utódaiként köznemesek lakhatták, kisebb részbirtokokra tagolva a települést.15 Ebben az időszakban - igaz, csak közvetve - két ízben is felmerül a falu temploma az írott forrásokban, sajnos patrocinium nélkül. 1351-ben Simon, az esztergomi érsek vikáriusa a váli lelkész {"Simon rector ecclesie de Vaal"). Miután Fejér megyében közismert, Vál szomszédságában birtokos család, a Doboziak16 ügyében merül fel személye, szinte bizonyosra vehető az azonosság a hiányzó megye-megjelölés nélkül is.17 1432-ben ismét szó esik a váli egyházról, pontosabban papjáról {"presbiter de Fű/").18 19 A fenti adatok - erősen áttételes voltuk ellenére is - igen értékesek, ha arra gondolunk, hogy kiállításuk időpontja megengedi az István téri gótikus templomromhoz (toronyhoz) való kötésüket. A 15-16. század fordulójára jelentős változások álltak be Vál birtokviszonyaiban: az apró részbirtokok fokozatos koncentrációjának lehetünk tanúi. A földek túlnyomó hányada már csak két nagyobb család - a feltehetően egymással rokonságban álló - Somiak14 és Endrédi Somogyiak kezében összpontosult.20 Birtokaik nagyságrendjét sejtetik azok az 1494-95-i adatok, melyekből kiderül, hogy az akkor Válón pusztító tűzvész folytán Somi Józsa temesi ispán (1494-1508) birtokrészén 86 Ft, Endrédi Somogyi Imre részén 63 Ft, majd a következő évben további 82 Ft adó maradt beszedetlenül.21 Az eltünedező helybeli kis- vagy középbirtokok egyik utolsó hírmondója lehetett Bottka Ferenc földje (döntő hányada már évek óta Endrédi Somogyi Imrénél volt amúgy is zálogban), melyet 1510-1511-ben tudott csak gazdája kiváltani, hogy azonnal Elyewelgh János ítélőmestemek adja tovább, minden haszonélvezetével együtt, 200 Ft-ért.22 Ezek az évek a Somiak számára is anyagi hanyatlást hoztak, s ez végül váli birtokaik feladásához vezetett. A nehézségek még Józsa bán idején jelentkeztek, aki egyúttal magára véve fia, Gáspár terheit is, Ulászló király előtt 1000 Ft kölcsönt vett fel Bakócz Tamás esztergomi érsektől, kinek biztosítékul váli birtokát és kúriáját adta.23 A pénzügyi zavarok a továbbiakban állandósulhattak, ahogyan ezt az akkor már Fejér megyei főispánságra 14 GYÖRFFY 1987.413. 15 KÁROLY 1896. V, 434; SZABÓ 1932. 400; SCHNEIDER-JUHÁSZ 1937. 128-129; GYÖRFFY 1987. 335, 68.j; Feltehető, hogy a 13-14. század fordulóján ilyen részbirtokokkal rendelkezett Válón az országos hivatalokat is ellátó Bicskei családdal (Péter bán, Gergely esztergomi érsek) rokonságban álló Both família (KÁROLY 1896. V, 434-435; SZABÓ 1932. 400) és ilyen részbirtokot vásárolt magának a Csák nemzetség. Utóbbit Csák nb. István fiai - Csókakő várával együtt - i326-ban Károly Róbertnek adták át (GYÖRFFY 1987. 413). A faluban igen nagy számban élő köznemességet sejtetnek a megyére vonatkozó forrásokban oly gyakori ''Váli" nemesi családnévi előfordulások (SZABÓ 1932. 400; SCHNEIDER-JUHÁSZ 1937. 128-129) is. Póka váli nemes 1274-ben felkért bíró Varsány falu ügyében (GYÖRFFY 1987. 413; CSANKI 1897. ül, 355; KÁROLY 1896. V, 434) 1337-ben váli nemest ("Nobiles de Wal": CSÁNKJ 1897. m, 355), 1338-ban Váli Péter királyi embert említenek a források (KÁROLY 1896. V, 434). 1339-ben két alkalommal is szerepelnek váli nemesek különböző Fejér megyei perekben: eljárnak a Ságiak ügyében Szentpéteren és tanúskodnak Sávoly kapcsán (GYÖRFFY 1987. 413; KÁROLY 1896. V, 434). 1353-ban nemes Váli Tamásnak van peres ügye Töttös mesterrel, melyben Tamás országbíró halasztást enged (KÁROLY 1896. V, 434). 1389-ben váli nemes Malus-i Demeter leánya, Erzsébet (Kelemen fehérvári polgár felesége) szerepel a fehérvári káptalan előtt (ZS. O. I, 123, 991.sz). Egy évtizeddel később, 1398-ban újra találkozunk Malus-i Demeter váli nemessel, akiről - midőn megjelenik Bebek Imre országbíró előtt néhány Fejér megyei részbirtok rendezése ügyében - megtudjuk azt is, hogy a Csákokkal áll rokonságban (ZS. O. I, 581-582, 5282.sz). 1394-95-ben több ízben hallunk Váli Egyed királyi emberről (KÁROLY 1896. V, 434). Csánki Dezső szerint (CSÁNKI 1897. 01, 393) az 1462-ben említett Váli Bálint azonos lehet a Fejér megyei nemesek sorában 1433-ban és 1439-ben királyi emberként megjelenő személlyel. A század folyamán még két ízben, 1421-ben és 1479-ben említik Vált, mint Fejér megyei birtokot ("Foss. Waal in com. Albensi": CSANKI 1897.1H, 355). 16 CSÁNKI 1897, ül, 367. 17 A. O. Iü, 525, 321.SZ. 18 KÁROLY 1896. V, 434. 19 A bárói család első helyből ismert képviselője, János 1460-70 táján élhetett. 20 KÁROLY 1896. V, 435. 21 CSÁNKI 1897 IO, 387 22 VÁLI REG. No.2-3. 23 KÁROLY 1896. V, 435, LXTV. oki; VÁLI REG. No.4. 9 i
