Szent István és Székesfehérvár. – Szent István Király Múzeum közleményei, B sorozat 43. (1996)

ahhoz, hogy a feladatot tökéletesen megoldja. E ponton kitérőt kell tennünk, hogy a kérdést más oldalról is megvilágíthassuk. A Szent István-szoborral egyidőben másik lovasszobor is készült Székesfehérvár számára, Pátzay Pál Huszáremlékműve. Eredetileg ezt akarták felállítani a Megyeház téren, ahol ma Sidló műve áll. E téren állott ugyanis Pátzay művének elődje. Kallós Ede kisméretű, műkő szobra, mely az ellenséget a földre tipró huszár alakjával» egész jelképrendszerével még a századfordulós emlékművek típusába tartozott. Az ünnepi év alkalmából, mint az új igényeknek már meg nem felelőt, szerették volna méltóbb, korszerűbb emlékre cserélni. Az új szobor anyagi fedezetét a tízes huszárok tisztikara teremtette meg és a megbízást Pátzay Pálnak adták. Pátzay ekkor még a fiatalabb generációhoz tartozik, alig negyven éves. Az 1910-20-as évek fordulóján expresszionista kisplasztikákat mintázott, tehát éppenséggel nem mondható el róla, mint Sidlóról, hogy "múló divatokat nem követett soha". A húszas évek folyamán expresszionizmusa simább, kiegyensúlyozottabb, klasszicizálóbb stílusban oldódott fel. Hozzájárult ehhez a római Collegium Hungáriáimban töltött két év is (1928-30). Azonkívül nem volt főiskolai tanár, és nem volt Corvin-koszorús kitüntetett sem. Ez volt első köztéri szobormegbízása. Pátzay kiválasztása tehát afféle fordított Sidló-ügynek tekinthető, azzal a megszorítással persze, hogy stílusa végül is nem esett túlságosan messze a harmincas években hivatalosan támogatott "római iskolás" stílustól. Mindenesetre, ha a Szent István-szobor esetében a közönség már eleve biztosítékot nyert, hogy azt kapja, amit vár, a tizeshuszárok emlékművénél ez hiányzott. A társadalmi elvárások hiánya bizonyos mértékben megkönnyítette Pátzay feladatát, kezét nem kötötte annyiféle igény, elvárás, prekoncepció. A nyugodtan lépdelő, nemes lovon ülő, ruhátlan férfialak, kezében a feltartott, jelzésszerű karddal olyan pontos szerkezetű, logikus, átgondolt és tiszta konstrukció, plasztikai részleteiben olyan nagyvonalú és ugyanakkor tartózkodó, olyan érzékenyen illeszkedik környezetébe, hogy mindmáig Pátzay legjobb műve. Köztéri szobraink között is ritka kvalitást jelent. A közvélemény élcelődésének, gúnyolódásának azonban sokáig jó ürügyet szolgáltatott, éppen szokatlansága miatt. A városi törvényhatósági gyűlésben már 1937 áprilisában felmerültek bizonyos kifogások a huszáremlékkel kapcsolatban, még a felavatás előtt. Mint a jegyzőkönyv mondja: Bükéi Ferenc plébános a szobor „művészi elgondolását kifogásolva szólalt fel. A régi és a modern művészi felfogást vette bonckése alá.". Nyilván Pátzay művének rovására. Shvoy Lajos megyéspüspök is tiltakozott a városnál a „mezítelen huszár" ellen. Pátzay gúnyos, kioktató hangú válaszlevelében nagy művészettörténeti példákra, ruhátlan emberalakokat ábrázoló, köztéren, sőt templomban álló szobrokra hivatkozva védte meg alkotását. Egyébként ugyancsak az áprilisi törvényhatósági gyűlésen ismertette Csitáry polgármester Kozma belügyminiszternek, a szoborbizottság elnökének azt a bejelentését, hogy amennyiben a városnak nem tetszik a huszáremlékmű, azt Kaposvárott állíttatja fel. 63