Szent István és Székesfehérvár. – Szent István Király Múzeum közleményei, B sorozat 43. (1996)

azt a jelenetet látjuk megfestve, amikor Szent István király intelmeit magyarázza a mellette magyaros ruhában álló Szent Imre hercegnek. A köröttük lévő allegorikus figurák a kereszténység diadalát fejezik ki a pogányok felett, ami nyilvánvaló összefüggésben van a törökök fölött csak néhány évtizede aratott diadallal is. A középső boltszakaszon a festő a szentistváni püspökségek alapításának jelenetét idézte meg. A nagy eseményt a körbefutó, festett mellvéd mögül magyarruhás alakok figyelik. Az egyikben Buffleur jezsuita atyára ismerhetünk, aki az egyik legfőbb szorgalmazója volt a templom megújításának. Erre utal kezében a székesegyház tervrajza. A kompozíció egésze azonban félreérthetetlen célzás arra, hogy a megváltozott viszonyok között Székesfehérvár számára igencsak kívánatos lett, hogy legalább püspöki székhellyé váljék. Nem kevésbé érdekes persze tartalmi szempontból az uralkodói érdekek kifejezése, az éppen akkor is sokak által vitatott főkegyúri jognak a történeti indoklása. A szentély fölött Çimbal Szent István megdicsőülését festette meg. Ez bár nem kifejezetten történeti téma, bizonyos aktualitása mégis volt, amikor felidézte az uralkodó végső megjutalmazásának gondolatát. Johann Ignatz Cimbal nem tartozott a korszak jelentős, de még csak ismert mesterei közé sem. Freskósorozata és a mellékoltárokra festett képeinek színvonala is messze elmarad a közeli, egykori karmelita templom Maulbertschműveitől, de még a jezsuiták templomának Franz Sambach által festett képeitől is. A főoltár azonban már minőségileg is a kor legjobb alkotásai közé tartozik. Építészeti részét Franz Anton Hillebrandt, a század egyik legjelentősebb osztrák építésze tervezte modern, korai klasszicizáló stílusban. A munka - egyébként Mária Terézia jóváhagyásával - 1773 és 1775 között készült. Az előrehaladást nyomonkövethetjük Hillebrandtnak a városhoz írj; és ugyancsak Schoen Arnold által publikált leveleiből.3 Az építész egy 1774. május 14-én kelt levelében aziránt érdeklődött, hogy kivel szándékoznak megfestetni az oltárképet? A téma maga valószínűleg egyértelműen adott volt. Galavics Géza mutatott rá, hogy egy ilyen nagyszabású, összefoglaló művészi programból a XVII. század első felétől, azaz II. Ferdinánd korától Mária Teréziáig egyszerűen nem hiányozhatott az a jelenet,' amikor Szent István felajánlja országát és koronáját Máriának.6 A téma egyik legelső képzőművészeti megfogalmazását, az esztergomi Porta Speciosa XII. századi kompozíciójáról, pontosabban ennek fennmaradt XVIII. századi táblakép-másolatáról ismerjük. Igazi elterjedése azonban az ellenreformációval és a jezsuita Regnum Marianum gondolatával függ össze. Az a szinte kizárólagos ábrázolási típus, amelyet például éppen Fejér vármegye címerképe is őriz, hogy a térdeplő király az ég felhőin trónoló Máriához fordul, csak viszonylag későn, a XVII. század végén jelent meg, Galavics Géza kutatásai szerint egészen pontosan 1692-ben a J. Schott rézmetszetével illusztrált Hevenesi-féle „Ungaricae Sanctitatis Indicia" című műben. Korábban Hoff-43