Szent István és Székesfehérvár. – Szent István Király Múzeum közleményei, B sorozat 43. (1996)

sonló méretű - de felszedett - mészkőlaptábla fekhetett itt, mint a fentebb említett mészkőtábla. A templom főtengelyében levő kriptát és az azzal egybeépített U-alakú építményt változatlanul Szent István kriptájának és kultuszhelyének tartjuk32

. Korát az 1083. évi szenttéavatás idejével hozzuk kapcsolatba a rétegtani, alaprajzi elhelyezkedés és az írásos adatok alapján. A kriptát boltozottnak tételezzük fel, amely felett az új szent tiszteletére kialakított oltár állhatott (rekonstrukciós metszetünkön és az egyik tömegvázlatunkon cibóriumos oltárt ábrázoltunk, mivel Hartvik leírása szerint a Szűz Mária főoltár cibóriumos volt). A másik tömegvázlatunkon ez hiányzik, a nyugati rész az itáliai Pomposa román kori szentély-kripta építészeti párhuzama alapján két tengelyű lépcsős variánst ábrázol. (Tóth Endrének köszönöm, hogy erre a párhuzamra, lehetőségre felhívta figyelmemet.) (Ehhez az U-alakú építmény északi és déli falán nyugvó lépcsőn lehetett feljutni. E két fal épületen belüli, 80 cm mély alapozása, mindenképpen felépítményt sugall, amely esetünkben legvalószínűbben lépcsőt jelenthet. Az a tény, hogy e két falszakasz szélesebb mint a nyugati, azt a feltételezést támasztja alá, hogy az eltérő vastagságú falak eltérő funkciót jelenthetnek. Az építmény nyugati oldala (alapozása merevítést jelenthet elsősorban, másodsorban esetleges oszlopos, pilléres terheléstartást) a kripta megközelíthetőségét szolgálhatta nyugatról keleti irányban. Hasonló megoldást ismernük a 11. századból a Heves megyei Feldebrőről.33

(10-12. sz. ábra) Az északi oldalon ajtót kell feltételeznünk a lépcsős lejárat miatt. E lépcső csak egyszemélyes közlekedést biztosított. Helykijelölése összefügghet esetleg avval, hogy a nyugati és a déli bejáraton át közlekedők forgalmát ne zavarja, illetve, hogy a prépostsági épület a bazilikától északra állott, valamint avval is, hogy az ereklyeőrzőhely az északkeleti sekrestye feletti helységben lehetett. A kriptát és a kultuszhelyet - a régészeti adatok szerint, a déli és az északi oldalon a változatlan, csak időközben fel-felújított románkori márványmozaikos padlóval együtt! - 1543-ig használhatták, amikor is a törökök elfoglalták Székesfehérvárt. Összegezve az írásos, és a régészeti-művészettörténeti adatokat, az alábbiakban foglaljuk össze rekonstrukciós kísérletünket István király 1038. évi eltemetésére, valamint az 1083. évi felemeltetésére vonatkozóan: Hartvik püspök leírása szerint „a főpapok azt határozták, hogy szenteljék fel előbb a bazilikát, a testet a földnek csak azután adják át" (corpus terre commendare).M Az augusztus közepi melegben elhunyt István királyt a „a templom közepén" (m medio domus) olyan földbe ásott sírba temethették el, amelynek alján, minden oldalán fehér márványból, vagy annak minősített kemény mészkőből faragott lapokból összeállított kősírláda helyezkedhetett el - ezt is lehet joggal „sarcophagus"-nak nevezni! - és e kősírládába tehették a Fehérvárra szállított testet (sarcophago candidi marmoris imponitur). Ilyen kőtáblákból összeállított vörösmészkő sírládába temették el az 1184-ben elhunyt Antiochiai Anna király-19