Szent István és Székesfehérvár. – Szent István Király Múzeum közleményei, B sorozat 43. (1996)

nyeges szempont, hogy a középkori szokás szerint a királyi családok általában egy helyen temetkeztek. Pétert Pécsett, Aba Sámuelt Abasáron, nemzetségi monostorában temették el. A Vazul-ág fiai, akiket István fiatalon száműzött, majd a népakarat visszahívott, következetesen kerülték István túlvilági közelségét. I. Endre Tihanyban, I. Béla Szekszárdon, I. Géza Vácott temetkezett. Még a lovagkirály, I. László, -aki Istvánt, Imrét és Gellértet szentté avattatta - sem választotta sírhelyül a fehérvári bazilikát. Földi maradványait előbb Somogyvárott, utóbb Nagyváradon helyezték végső nyugalomra. László unokaöccsei Kálmán és Álmos hercegek voltak. Kálmánt már korán taníttatni kezdték, míg Álmos, László lovagi erényeit örökölte. Halála előtt László király úgy döntött, hogy a Lengyelhonba szökött Kálmánt teszi meg trónja örökösévé, mivel az országot értelemmel kell igazgatni. Kálmán korábban azért menekült el, mert László akarata szerint már-már püspökké avatták, ami úgy tűnik, nem tetszett neki. Kálmán király volt az, aki alatt végleg kialakult a középkori magyar rend, átírta elődei törvényeit, ha úgy tetszik, reformer volt. Nem véletlen, hogy új „államalapítóként" István király mellé kívánta temettetni magát. Közrejátszott ebben az 1083-as szentté avatás is. A bazilika ismét kiemelt hellyé vált, visszanyerte korábbi rangját. Könyves Kálmán után tizennégy Árpád-házi királyunk közül mindössze hatot temettek el Szent István bazilikájában. Az Árpád-ház kihalása utáni bonyolult politikai helyzetben végül a tőkeerősebb itáliai Anjou Károly Róbert került ki győztesen a trónért való küzdelemből. Fehérvárral nem sokat foglalkozott. Kezdetben nem is ide kívánt temetkezni, azonban meggondolta magát. Utódai érdekében nem volt mindegy, hogy hol építteti fel temetkező kápolnáját. A háromszori koronázás, a legyűrendő Csákok és társai motiválhatták abban, hogy döntését megváltoztatta. Ezzel demonstrálhatta családjának jogfolytonosságát az Árpádok után. Ugyanígy politikai megfontolások húzódtak meg a következő vegyesházi királyok idevonzódása mögött. Az államalapító szent emlékét őrizni, templomát bővíteni, mellé temetkezni vérrokonság hiányában egyet jelentett a legitimitással. Első Habsburgunkat, Albertet is ide temették, Mátyást, hogy ne mondjam: a „felkapaszkodottat", végül Zápolya Jánost, aki szabad királyválasztással, de mégis csak szokatlan módon erdélyi vajdából avanzsált magyar királlyá. Szulejmán szultán hadai 1543-ban elfoglalták Székesfehérvárt. A királyi koronázó város, a királyi temetkező hely, 1600-1601 kivételével, 1688-ig török kézen volt. A bazilikát kirabolták, mindenféle célra használták a másfélszáz év alatt. A fényes templom annyira rombadőlt, hogy 1688 után csak az északi oldalhajó egy részét használhatták misézésre, majd az egészet lebontották, köveit a püspöki palotába és a városi polgárok házaiba építették be. Az 1527 óta uralkodó Habsburg királyok természetesen nem használhatták e helyet sem a koronázások, sem a temetkezések alkalmával. Az államügyek azontúl Bécsben és Po-9