Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

77 alakú padlásszellőzőt. Alatta sok esetben feltüntették az építő illetve építtető nevének kezdőbetűit és az építés évszámát. Előfordul itt vakolatdísz is. Többnyire stilizált rozettát, egy tőből kinövő virágbokrot megjelenítő. Az orommező felső, külső oldalának lezárására lépcsőzetesen kirakott téglasor, a macskajárda vagy macskalépcső szolgál. A hagyományőrző német lakosság nemcsak építészetében, hanem lakáskultúrájában is egyike volt a hagyományos bútorzatot és elrendezési módot legtovább megőrzőknek. A puhafából készült, festett bútorok mellett a keményfa, intarziás díszítésű bútorzat is megtalálható volt náluk, utóbbi díszítmény elsősorban a sarokpadokon. Magyarpolányról szólva nem hagyható említés nélkül a község egyedülálló kálváriája a templom északi szomszédságában emelkedő Kálváriadombon. Ide 153 lépcső vezet fel, a pihenőknél öt stáció látható. A stációk közel életnagyságú, festett, faragott faszobrokat őriznek, a fájdalmas Szentolvasó öt titkát, azaz Jézus kínszenvedéseit ábrázolják. 1770 körül készült, a német Listner testvérek alkotása. A domb csúcsán kápolna áll, déli oldalán a Szent Sírral. Minden bizonnyal ez lehetett a hatodik stáció. A község 36 műemlék lakóháza, kálváriája, 1763-ban épült későbarokk plébániaépület és barokk temploma olyan műemlékegyüttes, amelyet 1990-ben méltán nyilvánítottak a nemzeti örökség részévé. LACKÓVITS EMŐKE ELŐKAMRÁS HÁZAK A DUNÁNTÚLON A Káli-medencében, Kékkúton a Fő utca 55. számú népi műemlék épület előkamrás ház. Utcai homlokzata elé, fél szélességben egy 3x2 méteres alapterületű kamrát építettek, amelynek ajtaja a tornácról nyílik, és a szoba utcai ablakán keresztül jól szemmel tartható. Az előkamra valószínűleg utólag épült a házhoz: ezt a hátsó homlokzaton, az előkamra és a szoba falának találkozásánál jelentkező mintegy 40 cmes kiugratás is jelzi. Néprajzi irodalmunkban a ház utcai homlokzatán helyet foglaló, de ennek csak fél szélességét kitevő előkamrákra elsőként Vajkai Aurél hívta fel a figyelmet 1940-ben.Vajkai Aurél a Pápa környéki füstöskonyhás házakból, Csögléről, Peretakácsiból, Lovászpatonáról mutatta be az előkamrákat. Halvány emlékükkel Bakonytamásiban is találkozott. A lovászpatonai előkamrás ház valószínűleg 1683-ban, a peretakácsi 1779-ben épült. Vajkai Aurél még Zalaszentandráson és a somogyi Tapsonyban derítette fel az előkamrás házakat. Szokatlan elhelyezésükre nem talált magyarázatot. Keletkezésükkel, használatukkal kapcsolatban Balassa M. Iván azt vetette fel, hogy talán a házhoz beszállásolt katonák számára épültek. Elhelyezésükben biztonsági meggondolások játszhattak közre, mert az előkamrát a szobából, de az utcáról is jobban szemmel tarthatták, mint a konyha mögötti kamrát. Biztonsági okokkal magyarázható az előkamrák gyakori ablaknélkülisége is. Vas megyében a múlt század végén Herman Ottó Sorkikápolnán és Dömötöriben fedezte fel az előkamrás házakat. Közülük a sorkikápolnai 1819-ben épült.