Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

75 cán. A hagyomány szerint ezt a házat az Esterházy-uradalom ispánja építtette 1837-ben. Balatonhenyén a Körössényi-házhoz kosáríves árkádsorú, pillér nélküli mellvédes tornác tartozik. Árkádsora hat ívből áll. A házat Cseh Sándor református lelkész építtette a múlt század közepén. Négy ívből áll az árkádsor a kővágóörsi Boross- és Ács-házon. Három ív alkotja az árkádsort Köveskálon a Pálffy-házon. Két ívet találunk az 1821-ben épült kővágóörsi Kernács-kúria tornácán, az egyiket durván befalazták. Végül egyetlen kosárívből álló, csak a konyha szélességében futó, rövid lopott tornácot találunk a kővágóörsi Barla-házon és Egyed Lajosné házán. Előbbit Barla Mihály kővágóörsi evangélikus pap építtette 1824-ben. Az árkádos tornácú házak külső megjelenésében jelentős változást, romlást okozott a 19. század végétől kezdve a teljes árkádsor vagy egyes íveinek befalazása. Az árkádos tornácú házak számának megcsappanása oda vezetett, hogy a Kálimedence kezdte elveszíteni korábbi népi építészeti arculatát. Az utóbbi évtizedben sok városi ember vásárolt a Káli-medencében elhagyott, üresen álló régi házat, köztük egykori tornácos házakat is. Az új tulajdonosok mintaszerűen helyreállították, nyaralóként használják ezeket a házakat. Hozzájárultak a Káli-medence eredeti népi építészeti arculatának visszaállításához, értékeinek megőrzéséhez. LUKÁCS LÁSZLÓ NÉPI MŰEMLÉKEK MAGYARPOLÁNYBAN Magyarpolány, amelynek német lakóit 1752-ben többségükben Sziléziából és Felső-Ausztriából telepítették be, azon falvak közé tartozik, ahol műemléképületekkel egy egész utcasort őriztek meg. A község településszerkezete keresztutcás, mégpedig Nyugat-Kelet és Észak-Dél irányban húzódó utcákkal. A német falvak építkezéséről a 18. század óta ismeretesek forrásadatok. Elismeréssel írtak róluk a 19. században is, például Hrabovszky Dávid, Rómer Flóris. A Bakony és a Balaton-felvidék közelmúltban elhunyt néprajzkutatója, Vajkai Aurél szerint a németek házai a magyarokéval megegyező típusúak, csak azoknak fejlődési fokozatait hamarabb érték el. A falvak - lévén szó telepített falukról - összképe szabályosabb és egységesebb, s ezt a képet mutatják lakóépületeik is. Azonban közelebbről megvizsgálva ezeket a lakóházakat, nagyon is változatosnak mondhatók. Viszont telekelrendezésük egyöntetű, az épületegyüttesek végében, azokra merőlegesen emelt, nagyméretű pajtákkal, amelyek erődítményszerűen veszik körül az egész falut. Már a 18. századtól kőépítkezéssel találkozunk, amely a 19. századra általánosnak mondható az egész térségben. Magyarpolány védett népi építészeti emlékei 19. és 20. századiak. A területen a 18. században általánossá vált a füstmentes szoba, a kályháskemencés lakóház, ahol a konyha az esetek többségében még füstös volt. Ide és a lakótér valamennyi helyiségébe külön bejáraton lehetett bejutni. A konyha viszonylag sokáig füstöskonyha is maradt, mivel a szoba füsttelenítését megoldották. A polányi