Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

59 Napjainkban is jelentős a Velencei-hegység déli lejtőin Pákozd, Sukoró, Velence és Pázmánd községekben folytatott szőlőművelés. E falvakban a múlt század közepén még 1000 kh felett volt a szőlőterület nagysága. Ehhez a szőlőkultúrához kapcsolódnak azok a présházak, pincék, amelyek a szőlőhegyekben ma is állnak. Az épületek egy része szép pincesorokat alkot a velencei és a sukorói szőlőhegyen. A löszbe vájt egyszerű bortároló helyeket lyukpincének nevezik. Velencén a 18-19. században jelentős középnemesi réteg élt. A nemesi présházakhoz is kapcsolódnak lyukpincék, de a 20-30 méter hosszú főágukból egy vagy kettő, 8-10 méteres mellékág, kölökpince is nyílik. Belső térbeosztásukban is különböznek az egyszerű paraszti présházaktól. Lugassal befuttatott tornác, nyitott kéményes konyha, nagyobb szoba és gyakran több hatalmas faprés befogadására alkalmas szőlőfeldolgozó helyiség található bennük. Közéjük tartozik Vörösmarty Mihály családjának egykori présháza is a velencei szőlőhegyen. A jobbágykori bortized beszolgáltatás emlékét őrzik a hatalmas dézsmapincék. A présházak nem szolgáltak állandó lakóhelyül, a gazdasági év során a szőlőműveléssel, borkezeléssel párhuzamosan zajlott a sajátos présházbeli élet. Nyáron déli pihenőhely volt a présház és eső elleni menedék. Szüret után megélénkült a pincében folyó élet: szőlőhegyi mulatságok, pinceszerek, névnapok, következtek. így a szőlőhegyi épületek nemcsak a paraszti gazdálkodásnak, hanem a népi társadalom életének is jelentős helyei voltak. LUKÁCS LÁSZLÓ A KŐVÁGÓÖRSI TANÁR-KAPU A Balaton-felvidéki Kővágóörs Köveskálra vezető főutcájából balra egy ma már ritkán járt földút vezet a rétek felé. Ez a rövid útszakasz a Tanár-kapu, amelynek nevéhez egy ma is élő történeti monda kapcsolódik. A mondát 1864-ben így írta le Újváry János kővágóörsi jegyző: „Van még egy régi jelentőségű utca, úgynevezett ,tanárkapu\ erről az a monda: hogy reformatiokor az egész falu protestánsa lévén, utóbb egy rész visszatérvén, az amazok által használt egyetlen templomot elvenni akarandók: segítségül hívták a Káptalan Tóti fölött levő paulinus kolostorbeli atya által vezérelt vidék lakóit, míg emezek a templomot szekerekkel torlaszolván várták őket, midőn a segítség a paulinus atya vezérlete alatt a falunak egy utcáján bejönni akarván, néhány protestáns férfi lesben állt, s a szekéren elöl jövő tanár atyát szekerével felfordították, úgy hogy az lábát törvén, a segélyre jött nép visszaszéledt. Melyről az utca máig is ,tanár kapu' nevet visel, némelyek e mondát kétségbe vonják, hogy a tanár szó nem oly régi, hanem régi magyarság szerint a tanár szó korlátolt helyet jelentett, s e kapunál korlát levén a kimenő marhák ellen." A mondát kétségbevonóknak van igazuk. A tanorokszó falu körüli kerítést, körülkerített helyet, a tanorkapu faluvégi vagy mezőre vezető kaput, fáJukaput, mezőkaput jelent. A tanorok, /alukerítés a faluhoz közeli szántóföldek vetéseit védte a belterületről elbitangoló jószág kártételeitől. A körülkerített falukból sövényből font vagy sorompószerű tanorkapukon keresztül lehetett a szomszéd településre vagy a mezőre kimenni. A tanorkapu a Felső-Őrségtől Moldváig kisebb-nagyobb megszakí-