Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

54 kaszás és 3 marokszedő dolgozott össze. Az első napon egy marokszedő csak kötelet terített két aratópár számára, a kaszása ezen a napon csak kévéket kötözött. Ez a könnyebb munka minden harmadik napon jutott egy-egy aratópárra. Az uradalmi aratás körülményeit a legapróbb részletekig az uradalom és az aratók között kötött aratási szerződések rögzítették. A közelmúltban Iváncsán bukkantam egy aratási szerződésre, amelyet gróf Wimpffen György uradalmainak Göböljárási Intézősége és 30 pár arató kötött 1931-ben. A szerződésből kitűnik, hogy a 120 kh búza, ugyanennyi tavaszi árpa és zab learatáSjára felfogadott aratócsapat tagjai a cséplésen kívül a gazdasági év során az uradalom takarmány-, kukorica- és burgonyatermesztési munkáit is elvégzik. Sürgős esetben éjjel és vasárnap is tartoznak aratni. Az aratás módját így szabályozza a szerződés: „Az aratók kötelesek a gabonát alacsony tarlóra levágni, az általuk készített kötéllel, kötőfával a kévéket szorosan bekötni, azokat egyenes sorokban 18 kévés keresztekben összerakni, az alsókévék kalászait visszahajtani és a papkévét szorosan lekötni. A tarló fölgereblyézéséhez az uradalom lógereblyét ad. Kötelesek az aratók a kaparékot kévébe kötni, a keresztsor mellett 15 kévés csomókba összerakni. Az aratók kötelesek a szél által szétszórt kévéket összekötni, összerakni és újból lekötni, a beázott kereszteket annyiszor ahányszor szükséges az Intézőség rendeletére az aratás befejezése után is, még minden behordva nincsen, szárogatni és újból összerakni. Mindezen munkák pontos és lelkiismeretes elvégzéséért a learatott gabonának tizenegyedik részét fizeti az uradalom". Kapnak még a gabonarész mellé egy szekér szalmát és ugyanennyi polyvát. Az aratás idejére fejenként 70 dg kenyérlisztet, 30 dg főzőlisztet, 3 dg zsírt, 6,5 dg szalonnát, 50 dg burgonyát, 13 dg főzeléket, 3 cl ecetet, 5 dg sót, 6,5 dg húst és 2 fillér fűszerpénzt kapnak minden napra. A főzéshez edényeket, tüzelőül kukoricaszárt, az étel- és vízhordáshoz fogatokat az uradalom ad. A cséplésért az elcsépelt gabona 3,5%-át kapja a csapat. Kötelesek az aratók kaszánként 5 kh kukoricát a termés 1/4 részéért egész éven át megmunkálni. Ugyanígy az uradalom összes réti és mesterséges takarmányát betakarítani, amiért holdanként 8 pengő 80 fillért fizetnek. Tartoznak az aratók ősszel kaszánként 1 kh burgonyát kiszedni tizedik részért. A szerződés utolsó pontjában kikötik: „Az ellenszegülő, goromba, részeges, társait bujtogató vagy feleselő munkást jogában áll az Uradalomnak azonnal elbocsájtani, anélkül, hogy bárminő kártérítésre igényt tarthatna". LUKÁCS LÁSZLÓ MÚLT SZÁZADI NAPLÓÍRÓ SZÉKELY NEMES FELSŐ-HÁROMSZÉKEN A néprajztudomány számára felbecsülhetetlen értékűek azok a források, amelyeket a családi levelesládákban őriznek nemzedékek egymásutánjai. Különösen gazdag írásbeli anyag található a többnyire paraszti nívón élő kisnemesség levelesládáiban. A nemesség írott emlékanyagának külön csoportját alkotja a napló, amelyben a család életének és a gazdaságnak nemcsak a legjelentősebb eseményeit, hanem a külső szemlélő számára jelentéktelennek tűnő dolgokat is feljegyeztek. Az esztelneki Szacsvay-udvarház hajdani gazdája is naplót vezetett, amelyből