Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

43 várcsurgói, csőri káposzta, a nagyvelegi, perkátai torma, a székesfehérvári zöldségek, saláta, zeller, a pákozdi paradicsom, az abai, cecei paprika, az alapi, faddi dohány érdemel említést. A híressé vált székesfehérvári zöldségféléket, elsősorban zellert és salátát, a nyugati külváros, Palotaváros Sárrétre dűlő kertjeiben termesztették. Gazdag zöldségtermésük miatt AranykerteAack hívták ezeket a kerteket. A nagy mennyiségű zöldséget a székesfehérvári, várpalotai, veszprémi piacokra hordták, a múlt század végén még került belőle Budapest piacaira is. Balinkán és Fehérvárcsurgón a Gaja-patak menti, Csórón a sárréti földeken édes, vékonylevelű, nem eres káposztát termeltek. Ősszel a móri, székesfehérvári, várpalotai piacokon árulták. Budapestről, Győrből kereskedők jöttek, akik vagontételben szállították a káposztát. A két világháború közötti időszakban csak Fehérvárcsurgóról évente 80-100 vagon káposztát szállítottak Budapestre. Kocsival hordták a káposztát a bicskeiek, akadt köztük olyan káposztával kereskedő gazda, aki nyolcszor-tízszer is fordult. Maguk a termelők is elszekereztek a Vértes, Velencei-, Budai-hegység és a Mezőföld falvaiba, pusztáira, ahol jóhírű terményük mindig gyorsan vevőkre talált. 1934-ben a velencei Dömötör-napi vásárban 124 csóri kocsit számoltak meg. Mind káposztát árult. Nem kilóra adták, hanem százszámra. Aki délután két óráig nem tudta eladni a vásáron a káposztáját, az elindult vele a mezőföldi pusztákra, ott az uradalmi cselédek megvették, ha nem pénzért, hát kukoricáért. LUKÁCS LÁSZLÓ SZÉKESFEHÉRVÁR HÍRES VÁSÁRAI Székesfehérvár a török alóli felszabadulás után azonnal kísérletet tett közép-. kori eredetű vásárjoga visszaszerzésére. 1689-ben már császári bizottság állapítottameg, hogy a városban minden szerdán és szombaton hetivásárt, évente négyszer pedig országos vásárt tarthatnak. A vásárjogot a Székesfehérvár szabad királyi városi rangját visszaadó Diploma Leopoldinum is megerősítette. Az évi négy országos vásárhoz a város 1757-ben 377 rajnai forintért megvásárolta az ötödik tartási jogát is. A székesfehérvári országos vásárokat a húsvét előtti hatodik vasárnapot, Szent György napot, Szent Iván napot, Szent Bertalan napot és Szent Demeter napot magába foglaló hét vasárnapján, hétfőjén és keddjén tartották. Az egyes vásárokat nemcsak időpontjuk szerint: böjti-, tavaszi-,nyári-, őszi-, Szent György-napi-, Szent Iván-napi-, bertaJani-, dömötöri vásár, hanem az adott időpontban érő, és a vásáron nagyobb mennyiségben árusított gyümölcsök után is emlegették. A Szent Iván-napit cseresznyevásárnak, a bertalanit dinnyevásárnak, a dömötörit gesztenye-vagydióvásárnak nevezték. A három napos vásár első napján az állatvásárt, a második és harmadik napon a kirakodóvásárt rendezték. Székesfehérvár országos vásárai valóban országos, hetivásárai nagytáji jelentőségűnek számítottak. Elsősorban a ló-, szarvasmarha- és sertésvásár, de a gabona- és kirakodóvásár is említést érdemel. Az évi forgalmat jól jellemzi, hogy 1895-ben az öt vásáron összesen 12 115 lovat adtak el. A jóhírű magyar lovakért a Balkánról, Dél-és Nyugat-Európából is érkeztek vevők, akik elsősorban a hadseregek, hadi vállalkozá-