Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

26 Szentkirályszabadján a lakodalmat követő hét vasárnapján tartották a nászebédet. Ezzel az aktussal lett a menyecske a közösség teljes jogú asszonytagjává. A nászebéd úgynevezett kislakodalom volt, amelyet szűk rokoni körben tartottak. Az ifjú páron kívül jelen volt a kérő és kiadó násznagy, a násznagyasszonyok, a házastársak szülei és testvérei, valamint utóbbiak családja. Az eskető lelkészt nem hívták meg ide. Mivel a lakodalmi ebéd a lányos háznál volt, az új pár azonban a férj szüleihez költözött az esetek nagy részében, ezért a kislakodalom ebédjét, a nászebédet, a legényes háznál költötték el. Mielőtt erre sort kerítettek volna, együtt elmentek a templomba a délelőtti istentiszteletre. A násznagyasszony (ez esetben a kérő násznagy felesége) a menyecskét, a kérő násznagy pedig a férjét kísérte. Az ifjú asszony ezúttal még egyszer mindég felvette esküvői ruháját, amely általában szürke vagy világoskék, ritkábban fehér selyemből készült. Télen kabátot is öltött magára. Fejére télen rojtos kasmírkendőt, nyáron pedig fehér selyemkendőt kötött. Ezt a kendőt ő vásárolta erre az alkalomra. A férj vőlegényi ruhájában volt. Otthonról második harangszókor indultak el a templomba, beharangozásra (harmadik harangszó) oda is értek. Kint sohasem álltak meg, azonnal bementek. A menyecskét kísérője a férj családja nőtagjainak padjába vezette. Mint asszonyt, ez a hely illette meg. Aki bevezette, melléje ült, hisz többnyire a rokonsághoz tartozott. A férj az „emberek" padjába, apjáéba vagy közeli rokonokéba ült ettől a naptól. Az istentisztelet végeztével rendben hazamentek, azaz a fiatal pár otthonába. Itt a férj szüleinek költségén elkészített ebéd, a nászebéd várta a házaspárt és kíséretét. Ennek az ebédnek a lakodalmival ellentétben nem volt kötött ülésrendje. A vendégek tetszés szerint helyezkedtek el az asztalnál. Húslevest, sült húst mártással különféle süteményeket tálaltak fel a vendéglátók. Bár kislakodalomnak tartották, de zenészeket erre az alkalomra mégsem hívtak meg. A vendégek a késő délutáni órákig együtt maradtak. Borozgattak, beszélgettek, hisz bor bőven volt erre az ünnepi összejövetelre is. Ez a nászebéd a lakodalom zárómozzanata volt, az utómulatságok egyik fajtája. Közeledvén az este, a vendégek búcsút vettek vendéglátóiktól és hazatértek. LACKOVITS EMŐKE PÁRTAVÁLTÁS SZÉKEN A 13. századtól a 19. századig mezővárosi rangú Szék nagyközség az erdélyi Mezőség nyugati szélén található. Nemcsak zene- és tánckultúráját, hanem egész népi műveltségét rendkívüli gazdagság jellemzi. Két napig tartó lakodalma nem ér véget a menyasszonytánccal és menyasszonyfektetéssel, hanem a lakodalmat követő hét vasárnapján folytatódik. Ez a folytatás nem egyéb, mint a lakodalom zárómozzanata, a hérész vagy kárlátó, amit Széken pártaváltásnak neveznek. Pártaváltás mindig vasárnap van. Ilyenkor istentisztelet után az újmenyecske édesapja a lakodalom résztvevőit megvendégelésre saját házába hívja meg. Ennek a vendégségnek még ma is szigorúan meghatározott az előzménye. A lakodalmat követő első vasárnap mehet ki először az újmenyecske ura háza-