Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

20 készült egy-egy lakodalomra, elsősorban kerek és fatörzs alakúak. Kezdetben a menyasszonyi torta csokoládés volt, de újabban puncsosat, rózsaszínűt kérnek. Nyomon követhette Juliska néni az italfogyasztás megváltozását is a lakodalmak alkalmával. Régebben kizárólag bort, szódát, fröccsöt ittak, körülbelül 15 éve ilyen népszerű a pálinka. A feketekávé is másfél évtizede terjedt így el, azelőtt fazékban főzött malátakávé, meleg bor volt a vacsora záróitala. Igen fárasztó, nagy koncentrálást igénylő munka volt a szakácsnéjé. Egy-egy lakodalom kifőzése körülbelül öt napig tartott az előkészületekkel együtt. Gyakori volt, hogy 36 órát egyfolytában talpon kellett lenni, sőt még táncolni is kellett, hiszen minden lakodalomban megforgatták a szakácsnét. Ügyelt a fogások készítésének rendjére, a fűszerezésre, a felszolgálásra. Figyelte, hogy a vendégek közül ki távozik, s a vendég fontosságának megfelelően csomagolt lakodalmi kóstolót. Felsővároson például az első vendég, a násznagy két egész baromfit, rántotthúst, sülteket, két tortát kapott, míg a távoli rokonok, ismerősök kevesebbet. Ügyesen be kellett osztania a tartalékot, hogy mindenkinek arányosan jusson valami. A szakácsné a fizetését leginkább pénzben kapta meg. Naponta 80-100 forintot kért, a lakodalmi napot nem számították a kifizetésnél. A jó szakácsnét nagyon megbecsülték, hiszen a legnagyobb közösségi ünnep, a lakodalom sikere függött a szaktudásától. VARRÓ ÁGNES „PATYOLAT KORONA VAN FEJEDRE TÉVE" MENYASSZONYKONTYOLÁS KALOTASZENTKIRÁLYON A kalotaszegi Felszeg egyik leghagyományőrzőbb falujában, Kalotaszentkirályon, az évszázadok nyomait magán viselő lakodalmi szokásegyüttes egyik utolsó, de legfontosabb mozzanata volt az újasszony-avatás Az új házasok az esküvő napján hajnal felé „álomra mentek" (azaz lefeküdtek), majd reggel egy ügyes, tapasztalt asszony, a kontyolóasszony segítségével felkontyolták a menyasszonyt. Ezzel a mozzanattal a lány külső megjelenésében is asszonnyá lett. Az esküvés és az elhalás után menyecskeként jelent meg a vendégsereg előtt. A kontyolás külön szobában történt. Férfi itt nem lehetett jelen. A kontyolóasszonyon kívül itt volt a násznagyasszony (a kérő násznagy felesége), a kiadó gazdáné (a kiadó násznagy vagy kiadó gazda felesége), valamint néhány közeli rokon asszony. A menyecske női rokonai kontyolóba menet csújogatni (rigmusokat rikoltani) szoktak az utcán, ha volt közöttük elég bátor fehérnép. Ezek a rigmusok lakodalmi csújogatások voltak, tömör, csípős szövegek, amelyek a hangulat fokozására szabadszájúan közölték az események jellemzőit, a lakodalom résztvevőinek jó és rossz tulajdonságait. A konty készítéséhez szükséges kontykarikát a vőlegény már előzőleg kifaragta. Ez egy homorú fa karika volt, ellátva egy rövid, hajba szúrható pálcával, a „pecekkel." Mind ezt, mind pedig a fej beburkolására szolgáló fátyolt, a 2x2 méteres, háromszögre hajtott fehér patyolatkendőt, a dulandrét, a násznagyasszony készítette elő. Az újasszonyt egy székre ültették, majd a kontyolóasszony két ágba vette a haját, fejére téve a kontykarikát. Erre csavarta rá két oldalon a befont hajat, s erő-