Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

17 időszaknak a későbbiekre nézve is legfontosabb mozzanata a kézfogó volt. A kézfogó napja előtt egy héttel a legény és apja egy liter pálinkát vive magukkal, elmentek a lányos házhoz, ahol terített asztallal várták őket. Ekkor az apa hivatalosan is megkérte fia számára a lány kezét, s megállapodtak a kézfogó időpontjában. A kézfogó napja általában szombat volt, amikor a lányos és a legényes háznál egyaránt összegyűltek a családtagok és a legközelebbi rokonok: az ifjú pár testvérei, a szülők testvérei, kívülük ott voltak még a menyasszony közeli barátnői és a vőlegény közeli barátai is. De jelen volt itt a menyasszony részéről a kiadó gazda, azaz kiadó násznagy, valamint felesége, a kiadógazdáné', a vőlegény részéről pedig a kérő vagy eiső násznagy és felesége a násznagyasszony. A múlt században szokás volt a két szomszéd meghívása is. Néhány falás étel és pálinka után a vőlegényes ház vendégei egy kosár tésztát és egy jó üveg mézes pálinkát véve magukhoz, mindig páros órában, elindultak a lányos házhoz. A násznagy versben mondotta el a kérők óhaját: „...Most már elindulunk, abba igyekezzünk, Hogy e jó legénynek hű társat szerezzünk..." E beköszönés után a két képviselő, azaz a két násznagy között verses párbeszéd kezdődött. Először a kérő násznagy szállásért szólt: „Adjanak hát szállást, vőlegény van velünk, Azért kell, hogy mi most tőlük szállást kérjünk." A kiadó gazda válasza így szólt: „Adjunk hát most szállást e csoport vendégnek, Mivel már itt köztünk elestvéledének..." Belépve a házba a kérő násznagy bibliai példák felsorakoztatása után és a példákon keresztül adta elő jövetelük okát, amelynek lényege az a mondata volt, hogy: „Hű leányt akarok jó legénynek kérni." A kiadó gazda miután megnyugtatta az érkezetteket kívánságuk teljesítéséről, a fiatalokatjegyváltásra szólította fel. A lány a legény bal oldalára állott, és akkor a legény saját karikagyűrűjét nyújtotta át neki. Ezután megfogva a lány kezét, felhúzta rá a karika- és a pecsétgyűrűt. Ezután a lány húzta fel a legény kezére a gyűrűt, és átadta jegyajándékát, amely 18-24 darab négybe hajtott és egymásra rakott férfizsebkendőből állt. Az első és a felső zsebkendőt a leány rávarott piros szalaggal díszítette. Ezt a jegyet a lakodalomig nem vették elő. A múlt században a legény jegye 10-25 tallér, a lányé pedig kendő, századunk első felében még szőr-, azaz kasmírkendő volt. Jegyváltás után a fiatalok kezet fogtak, a násznagy hitelesnek nyilvánította az aktust, majd életre szóló jókívánságokkal áldotta meg az új párt. Ezzel megtörtént a házasság megkötésére vonatkozó kötelező ígéret, amelyet áldomással, a kézfogói lakomával pecsételtek meg. Az asztalnál a fő helyen a násznagy és a násznagyasszony, majd a vőlegény és a menyasszony, végül a kiadógazda és a felesége ült. A többiek ülésrendje nem volt kötött. A három fogásból - leves, sülthús, tészta - álló vacsorát a násznagy „felszólta", verssel ajánlotta a vendégeknek, a fiatalok szülei pedig felszolgálták. Vacsora végeztével úgy, amint kezdték, imádkoztak, majd a közben megérkezett zenészek muzsikája mellett reggelig mulattak. Hét órakor a fiús ház vendégei búcsút véve eltávoztak,