Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

154 hozásukat Sebestyén Gyula azért tartotta sürgetőnek, mert véleménye szerint a néphagyomány generációkhoz kötött, emlékanyagának összegyűjtése késlekedést nem tűrő, hisz a nemzedékek kihalásával az emlékek is elpusztulnak. 1919-től több ok miatt vonult vissza a még aktív tudós. Azonban sem a tudománnyal, sem a közélettel nem szakadt meg kapcsolata. Ez időben írta „Gesta Hungarorum" című öt kötetes verses munkáját. Életre hívta a Balatoni Társaságot, megalapította a Balatoni Kurír című lapot és a Balatoni Évkönyvet. Egy Dunántúli Központi Múzeum és Könyvtár, valamint egy Balatoni Emlékmúzeum megvalósításán is munkálkodott. Szepezdi életének azonban két igazi szenvedélye a szőlészet-borászat és a horgászat maradt. A szellemileg-fízikailag még friss, 82 esztendős tudós a háború okozta izgalmakban, combnyaktörése* sérülés következményeként hunyt el 1946. február 12-én. Sírja a köveskáli alsó református temetőben található. Hagyatékát a Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattára őrzi. LACKÓVITS EMŐKE BÁTKY ZSIGMOND ÉS KELET-DUNÁNTÚL Ötven esztendővel ezelőtt, 1939. augusztus 9-én hunyt el Bátky Zsigmond, a magyar tárgyi néprajzi kutatás nagy alakja. Bátky Kelet-Dunántúl, a Komárom megyei Kocs község szülötte. Budapesten végezte középiskolai és egyetemi tanulmánynait. A bölcsészeti kar természetrajz-földrajz szakán folytatott tanulmányai után 1900-ban doktorált földrajzból. Egész életében a Magyar Nemzeti Múzeum szolgálatában állt, 1896 óta a Néprajzi Tár munkatársa volt. 1906-ban kiadott módszertani útmutató kézikönyve alapján, személyes közreműködésével szervezték meg Magyarország múzeumaiban a néprajzi gyűjteményeket. 1919 és 1934 között a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának vezetőjeként dolgozott, 1926-tól 1934-ig szerkesztette a Néprajzi Értesítőt. 1905-ben,majd 1918-ban megírta a korabeli Magyarország néprajzi összefoglalását, amelyben a magyarokon kívül a Kárpát-medencében élő valamennyi népet bemutatta. 1919-ben a külügyminisztérium megbízásából Kogutowicz Károllyal együtt elkészítette Magyarország néprajzi térképét az 1910-es népszámlálás alapján. Az 1930-as években megjelent négykötetes kézikönyv, A magyarság néprajza, egyik szerkesztője, három fontos tárgyi néprajzi fejezetének a szerzője volt. Összefoglaló munkái mellett elsősorban Kelet-Dunántúl, Fejér megye és Székesfehérvár néprajzáról megjelent tanulmányai értékesek. Rámutatott, hogy a Dunántúli-középhegység két különböző műveltségi területre osztja a Dunántúlt. A különbség a földrajzi környezetben, a nép életmódjában, településében, építkezésében, viseletében, „egész néprajzi meghatározottságában" visszatükröződik. Korábban Hóman Bálint történész megállapította, hogy a honfoglaló törzsek előszeretettel telepedtek le a folyók szemben fekvő partjaira, a törzsek között folyó soha nem képezett határt, ez hatással volt a kétparti vármegyék kialakulására. A 16. század végéig Fejér vármegye is Duna-kétparti megye volt, amely a fejedelmi Árpádtörzs nemzetségeinek szállásterületéből alakult ki. Hóman megállapítását Bátky azzal egészítette ki, hogy a kétparti vármegyék elsősorban olyan síksági tájakra jellemzőek,