Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

151 kitöltötték. Nagy türelem, kitartás és idő kellett egy-egy darab elkészítéséhez. Nem véletlenül kapták elnevezésüket. A készítőkről a hajdani néprajzi gyűjtők többnyire azt jegyezték fel, hogy pásztoremberek, főként juhászok voltak: Mezőszilasról, Jutaspusztáról, Fokszabadiból, Bándról, Csatárról, Nagyesztergárról, Csajágról, Veszprémből - azaz a történelmi Veszprém megye területéről. Néhány alkotónak a neve is ismert, mint Gyimothy Mártoné, Eppinger Janié. Akad olyan bejegyzés is, hogy börtönbüntetését töltő rabtól származik a munka. De sok az ismeretlen nevű alkotótól eredő. E munkák általában nem megrendelésre, hanem ajádékba készültek, és így is kerültek be a néprajzi gyűjteménybe, emléket állítva készítőiknek és az emberi türelemnek. V LACKÓVITS EMŐKE ORISEKNÉ FARSANG ERZSÉBET NAIV FESTŐ KIÁLLÍTÁSA A NÉPRAJZI MÚZEUMBAN Művészeti Lexikonunk szerint naiv festészet a rendszeres művészeti oktatásban nem részesült festőknek a kor művészeti áramlataitól függetlenül kialakított stílusa. Rokonságban áll a tárgyalkotó népművészettel, forrása az egyén kifejezésvágya, alkotó képzelete. A naiv művészek általában önképzés után, az anatómia és a tértan ismerete nélkül, de ösztönös ráérzessél, a művészi kifejezés iránti természetes fogékonysággal, erős egyéni képzelőerővel festik képeiket. Ezek a sommás megállapítások a pázmándi születésű, Kápolnásnyéken élő naiv festőre, Orisekné Farsang Erzsébetre is ráillenek, akinek kiállítását az év (1989) végéig láthatjuk Budapesten a Néprajzi Múzeumban. Farsang Erzsébetet a magyar naiv művészet második hullámában Bod László festőművész fedezte fel 1969-ben. A nyarakat Velencén töltő festőművész talált rá az első képeit a konyhaszekrény ajtajának belsejére festő kápolnásnyéki asszonyra. Bod László biztatása és tapintatos technikai-szakmai segítsége után Farsang Erzsébet 1970-ben már be is mutatkozott a Fejér megyei képzőművészek tárlatán a székesfehérvári István Király Múzeumban. Ezt az első kiállításnyitót meg is örökítette Étetutam című festményén. Két évvel később, 1972-ben három festményével szerepelt a magyar naiv festők országos tárlatán a Nemzeti Galériában. A Fejér Megyei Művelődési Központ kezdeményezésére a Velencei Nyár rendezvénysorozat részeként Bod László velencei kápolna-galériájában rendezték meg 1976-ban második egyéni bemutatkozását, amit később KiáJtftásoma kápoinában című festményén örökített meg. Farsang Erzsébet budapesti kiállításán is láthatjuk, hogy képei három nagy csoportba sorolhatók: 1. Meseképek; 2. Tájképek, városképek; 3. A gyermekkori paraszti világot, a földművesmunkát, a falusi életét és a népszokásokat bemutató képei. A néprajzkutató számára az utóbbiak a legkedvesebbek. Önvallomásából tudom, hogy festészetének gyökereit is e témák megfestésének vágyánál, szándékánál kereshetjük: „Azért kezdtem el festeni, hogy valamiképp próbáljam megőrizni mindazt, ami szép volt az életemben. Szülőfalum Pázmándot, aztán ahol most lakom, Kápolnásnyéket meg a környéket, Sukorót, Velencét, az egész tókörnyék dombjait, rétjeit, fáit,