Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

150 TÜRELEMÜVEGEK A VESZPRÉMI BAKONYI MÚZEUMBAN A magyar néprajz egyik legmostohábban kezelt, legfeltáratlanabb tárgycsoportját képezik azok az igen nagy kézügyességet kívánó, szűknyakú üvegbe épített, kisméretű, többnyire vallásos, ritkábban világi jelenetet figurálisán ábrázoló alkotások, amelyeket együttesen türelemüveg vagy rabmunka néven illetünk. A veszprémi Bakonyi Múzeum néprajzi gyűjteményében őrzött húsz türelemüveg az 1930 előtti néprajzi gyűjtésekből származik. Ma már alig akad hasonlók készítésére vállalkozó személy. De kevés már a múzeumba vihető türelemüveg is. Ismereteink szerint Magyarországon a 18. századtól készültek türelemüvegek, míg Nyugat-Európában már a 16. században is előfordultak. A Bakonyi Múzeum húsz türelemüvege három csoportot alkot: 1. A bányász életből vett jelenetet ábrázol. Az üvegen belül az alkotó három szintet különített el. Legalul a tárnában folyó munkát, középen a felszínen végzettet, a felső szinten pedig a bányaigazgatóságot jeleníti meg. 2. A legnagyobb létszámú csoportot a vallásos témájú jeleneteket megörökítő türelemüvegek alkotják. Leggyakrabban a szenvedéstörténetet ábrázolják: a Golgotát a megfeszített Krisztussal és a két latorral, harapófogót, szegeket, dárdát, korbácsot, kötelet, töviskoronát. De előfordul közöttük a kakas és Veronika kendője is. Másokban a feldíszített templomi oltárt vagy a kápolnában az oltári szentséget felmutató papot örökítette meg az alkotó. Ezeket a türelemüvegeket szentelményekként kezelték tulajdonosaik. Szerepet játszottak a család vallásos életében, a gyermekek vallásos nevelésében. Utóbbi esetében szemléltetésre is használták őket. 3. A türelemüvegek harmadik csoportja létszámra a legkisebb. Hazafias érzelemről tanúskodó ábrázolásokat tartalmaznak: nemzetiszín szalagos katonákat, feltehetően 1848-as nemzetőröket és a nemzetiszínű zászlót. Országos példák azt igazolják, hogy a magyar nyelvterület más részein is e három csoporthoz hasonló türelemüvegek találhatók meg. Azonban az, hogy melyik a legnagyobb létszámú csoport, már vidékenként változó. A húsz veszprémi türelemüveg legtöbbje a 19. században készült, bár akad közöttük a 18. század végéről és a 20. század elejéről származó is. Korábban négyzetes aljú üvegpalackokba, hutaüvegekbe helyezték el a figurákat, később azonban áttértek a kerek aljú gyári palackok használatára. Az üvegekbe elhelyezett figurák fából készültek, de kiegészültek textilből és papírból kivágott alakokkal, formákkal is. Az alakokat és eszközöket az ügyes kezű faragók jól megmunkálható fából, gyakorta gyümölcsfából készítették. Aprólékos munkával faragták ki, simították, csiszolták az egymáshoz illeszthető, együtt emberi alakot vagy tárgyat képező részeket, részleteket. A kiegészítőket textíliából vagy papírból kivágták, de akad rá példa, hogy mellettük még gyöngyöt is alkalmaztak. Sok esetben nem elégedtek meg a fa természetes színével, hanem különböző, általában élénk színekkel be is festették az elkészült darabokat. Az összeillesztéshez enyvet használtak, amellyel előre bekenték az egymáshoz tartozó részeket és azután az üvegben illesztették össze. Ugyanilyen módon ragasztották fel a textíliát és a papírt is. Az üvegbe helyezéshez csipeszt és meghajlított vagy kiegyenesített esernyődrótot használtak. Az üveg száját lezárás előtt egy keresztirányú fadarabkával, cérna segítségével zárták el, majd csak ezután helyezték az üveg szájába jó szorosan a parafadugót. Az üveg belső terét a belehelyezett darabokkal egészen